Tegnap átjöttek a barátaink, körbeültük a nagyasztalt, és feltálaltuk a vacsorát, amit a férjem órákig készített. Csodálatos este volt. Ugyanakkor, szintén tegnap, a hírek két különálló, szörnyű, halálos kimenetelű, erőszakos eseményről számoltak be. A közösségi média szintén felhozta ismerőseim közül azokat, akik betegek, haldoklók, válófélben vannak, szeretteiket temetik, kifogytak a pénzükből, szenvednek vagy magányosak.

Egy anyukával arról beszélgettünk, hogyan lehet élni ebben a megtört világban, ahol annyi gonoszság és fájdalom van jelen? Hogyan lehetünk boldogok? Hogyan tanítsuk meg a gyerekeinket boldognak lenni? Szerintem a teremtés kezdete óta létezik ez a feszültség élet és halál, ajándék és veszteség, béke és félelem, szépség és fájdalom között.

A minap a legcsodálatosabb naplementében gyönyörködtem, miközben egy halálos baleset miatt hatalmas forgalmi dugóban vesztegeltem. Mit kezdesz ezzel? Pontosan ugyanott, ugyanabban az időben, egyik oldalról egy lenyűgöző naplemente emlékeztet arra a szépségre, amit Isten képes teremteni, miközben a másik oldalon, csak néhány száz méterrel odébb, nyilvánvaló szívfájdalommal és veszteséggel kell szembesülnöd.

Azt hiszem, a válasz az, hogy mindkét valóságnak helyet kell adnunk a szívünkben. Engednünk kell, hogy a szörnyű dolgok még értékesebbé tegyék a szépséget. Annyi szeretetet és szépséget adjunk hozzá a világhoz, amennyit csak tudunk, és ezt ünnepeljük! Amikor pedig szörnyű, és kemény dolgokkal találkozunk, emlékezzünk Jézus szavaira, miszerint ebben a világban nyomorúságban lesz részünk, de Ő már legyőzte a világot, ezért igenis, jókedvűek lehetünk 1

Örömünket lelhetjük abban a tudatban, hogy Isten irányít, hogy Ő a győztes. Nem tudom, hogy meg tudnék-e birkózni a rossz dolgokkal, ha nem hinnék Jézusban; ha nem tudnám kinyitni a Bibliámat, és nem olvashatnék Jézus korai követőinek hitéről, akiknek az élete korántsem volt könnyű, de mégis továbbléptek. Ők is győztesek voltak, mert képesek voltak fényt, szeretetet és reményt nyújtani egy sötét és megtört világban.

Nos, a válaszom arra, hogy megismerhetjük-e az örömöt ebben a zűrös világban, határozottan, ’igen’! Mára már jobban meg vagyok erről győződve, mint valaha!

  1. lásd János 16:33.↑