Vannak, akik örök bizonytalanságban élnek. Bárhogy is cselekedjenek, helyesen vagy sem, soha sem biztosak abban, hogy a haláluk után a mennybe jutnak. Ez a bizonytalanság épp elég ahhoz, hogy bárkit idegronccsá tegyen. Egyszer olvastam valakiről, akivel pontosan ez történt.
Elfogadta Jézust Megváltójának, és mindent megtett, hogy Jézus tanításai szerint éljen, de nem volt képes mások normáinak megfelelni, akik ráadásul az általuk felállított elvárásaikat az üdvösséghez kötötték. Ezek az emberek azt gondolták, hogy minden alkalommal, amikor valaki hibázott, akár csak egy szentségtelen gondolata támadt, elvesztette az üdvösségét, és visszakerült oda, ahonnan elindult – újra elveszett bűnös lett.
Végül megviselt idegei miatt kórházba került. Lábadozása alatt, azonban ideje nagy részét a Biblia tanulmányozásával töltötte. Egy nap, az Efézusi levelet olvasva, végre megértette a lényeget – “kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efézus 2:8-9) Üdvössége nem a cselekedeteitől függött, hogy megtett-e mindent, amit csak megtehetett, csupán hinnie kellett, hogy Jézus meghalt érte és a hozzá hasonló bűnösökért. Ez az egyszerű igazság annyira felbuzdította, hogy azonnal jobban érezte magát, és minden ismerősével az új felfedezéséről kezdett beszélni: “Tudjátok, hogy az üdvösséghez csak hinni kell, ennyi az egész? Csak higgyetek! Isten kegyelme plusz a te hited plusz semmi!”
Teljesen igaza volt! Kegyelemből, hit által üdvözülünk nem pedig a jó cselekedeteinken keresztül. Nem lehetünk elég tökéletesek, nem mutathatunk elég bűnbánatot, és képtelenség lenne betartani a végtelen listáját annak, hogy mit szabad és mit nem. Jézus azonban már mindent megtett! Ugyanúgy, ahogy kegyelemből üdvözültél, a kegyelem meg is tart. Nem kell aggódnod amiatt, hogy elveszíted az üdvösségedet, mert nem veszítheted el! Ha meg lettél váltva, egyszer s mindenkorra megváltva maradsz!