Az Activated egyik korábbi számát böngészve a következő idézetre bukkantam Dr. Bob Pedrick-től: “Emlékeztek rá, hogy mit mondott Jézus a tékozló fiú példázatában az apáról? 1 Hogyan viselkedett, amikor a fia hazatért? Vajon, odaszaladt hozzá s a leheletét szagolta, hogy ivott-e? Megjegyzésekkel illette szörnyen ápolatlan ruháit? Kifogásolta-e kócos haját és piszkos körmeit? Vajon az foglalkoztatta, hogy mennyi pénze maradt a bankszámláján? Persze, hogy nem! Tiszta szívvel magához ölelte a fiút teljes elfogadással.”
A legtöbben emlékszünk a tékozló fiú bűnbánatára és apja megbocsátására, de Dr Pedrick egy hatalmas gondolatot fogalmazott meg. Az apa – mielőtt még a fiának ideje lett volna bocsánatot kérni, vagy magyarázkodni a kinézete miatt – odarohant a fiához, hogy üdvözölje és megölelje őt. Egyáltalán nem érdekelte mi történt, meg se lepődött a külsején, és nem akart tanulságokat megfogalmazni a fia részére.
Jézus ezzel a történettel mindannyiunknak azt mondja, hogy ha eltávolodtunk Istentől, térjünk vissza hozzá. Ugyanakkor bemutatja, milyen szeretettel kell rendelkeznie egy szülőnek – teljes szívű, feltétel nélküli szeretettel – még a nehéz időkben is, még akkor is, amikor gyermekeink már felnőttek, és saját maguk felelősek a saját döntéseikért.
Marie Alvero, gyakori cikkírónk, ezúttal két cikkben is (a 14. és 15. oldalon) a szülők és a gyermekek közötti képlékeny kapcsolatról beszél. Az első cikk 15 évvel ezelőtt íródott, amikor Marie és a férje még fiatal szülők voltak, a második pedig néhány hónappal ezelőtt.
Én magam is rábukkantam egy hajdani elmélkedésemre, amit a lányom első születésnapi bulijáról írtam. Mulatságos újraolvasva, hogy akkor azt gondolkodtam, milyen gyorsan eltelt az az egy év. Mára, az a félénk rózsaszín ruhás kisgyerek már egy ragyogó tini lány, és én pedig azon tűnődöm, hová tűnt el 12 év. A szülői munka egy folyamat, és mindig azt kívánjuk, bárcsak ügyesebbek lehetnénk benne. Remélhetőleg fejlődőképes vagyok, és egyre inkább olyan leszek, mint a tékozló fiú apja a történetben.
Isten segítségével tudom, hogy menni fog, nekem is és neked is!
- lásd Lukács 15:11-24.↑