Ma az íróasztalomnál ülök, és talán az egyik utolsó legszebb nyári napot csodálom az ablakon át. A jövő hétre már hidegfront várható, és én már most készülök az elkerülhetetlen időjárásváltozásra.
Megtanultam, hogy számíthatok természet körforgására, ugyanakkor vicces, hogy minden alkalommal meglepődöm, amikor ez valóban megtörténik. Nos, az igazság az, hogy az élet változásai nem olyan kiszámíthatóak, mint az évszakok. Nem csupán arról van szó, hogy az életem nem áll meg minden ősszel, hogy aztán tavasszal nagyobb és jobb formában induljon újra, de a valóságban a természeti ciklusok is sokkal sokrétűbbek.
Egyes növények téli álmot alszanak, míg mások ebben az évszakban virágoznak, és vannak az örökzöldek is. Egyesek csak egy nyáron át élnek, mások szinte bárhol megélnek, ahol van nap és talaj, némely növénynek viszont a megfelelő körülményekre van szükségük ahhoz, hogy egyáltalán kifejlődhessenek. – Ezek a feltételek minden egyes növényre nézve változóak. Minél többet figyelem a természetet, annál több párhuzamot fedezek fel, és annál inkább megnyugszom, még akkor is, ha az életem látszólag hanyatlásnak indul. A Biblia egyik legmélyebb gondolatokat megfogalmazó része pont erről beszél:
Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak.
Ideje [van] a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
Ideje [van] a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje [van] a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje [van] a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje [van] a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje [van] a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje [van] a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.1
Nem számít, hogy éppen mi történik veled, ez a csodálatos szakasz mindig ráillik az életedre. Akkor is alkalmazható, amikor a világ tetején vagy, és akkor is, amikor éppen mindent újra kell kezdened. Emlékeztet arra, hogy mindkét helyzet része az élet folyamának, és ezeknek a ciklusoknak egy része teljesen kívül esik az irányításunkon.
Ha éppen ismét egy újrakezdési szakasznál tartasz, fogadj meg néhány tanácsot az őszi fáktól: maradj nyugodt. Engedd, hogy a régi lehulljon. Hagyd, hogy a gyökerek mélyre nyúljanak, és fogadd el azt az évszakot is, amelyik látszólag semmit nem nyújt. A munka a mélyben, a gyökereknél folyik. A régi, elhasznált részek lehullanak, helyet adva az újnak. Mert újra virágozni fogsz.
- Prédikátor könyve 3:1–8↑