A legtöbb fiatalhoz hasonlóan, az élet értelmét és igazságát keresve, én is szembesültem azzal a kihívással, hogy megtaláljam életem céltudatos irányát. Merre menjek, mit tegyek, mibe higgyek?
Olyan ez, mint amikor egy olyan útjelző előtt állunk, amivel túrázás közben találkozhatunk – egy oszlopon több tábla, amelyek különböző irányba mutatnak, és megmondják az egyes ösvények nehézségi fokát. Néhány útvonal csak tapasztalt hegymászóknak való, néhány közepes nehézségű, és vannak olyanok, amelyeket bárki elég könnyen végigjárhat. Szeretek túrázni, de megtanultam, hogy bár ezek a táblák gyakran hasznosak, az általuk jelzett ösvények megismerése után, sokszor szinte csodálkozva állunk a besorolás előtt. A túrázóközösségben elég sok vita folyik arról, hogy miszerint kellene osztályozni az útvonalakat, hiszen a nehézségük nagyon sok tényezőn múlik – például a túrázó életkorán, erőlétén, vagy az időjárási viszonyokon stb.
Bizonyosan, néhány út, amelyet életem során bejártam, utólag sokkal nehezebbnek bizonyult, mint előre gondoltam, és visszatekintve azon tűnődőm, hogy utólag vajon még mindig ezeket választanám-e. Néha még az is felmerül bennem, hogy talán némelyik irányadó táblával egyszerűen becsaptak. Bár biztos vagyok benne, hogy nem igazán voltam tisztában azzal, hogy melyik út mivel jár majd, mégis az élet meglepetéseire senki sem tud teljesen felkészíteni. Ma már nagyon örülök, hogy volt bátorságom (vagy őrültségem) elfogadni néhányat közülük. Ezek tettek azzá, aki ma vagyok.
Személyesen megismerheted Jézust, ha behívod Őt az életedbe:
Drága Jézus! Köszönöm, hogy meghaltál értem, hogy örök életem lehessen. Kérlek, bocsáss meg nekem a rossz dolgaim miatt! Gyere be a szívembe, add nekem az örök élet ajándékát, és tölts el Szentlelkeddel! Segíts megismernem a Te szeretetedet és békédet! Köszönöm, hogy ettől a pillanattól kezdve most már mindig velem leszel! Ámen!