Emlékszem, amikor egészen kicsi lányként csodáltam egy fát a házunk mögötti mezőn. Tökéletesnek tűnt, és az első adandó alkalommal izgatottan rohantam ki, hogy közelről is szemügyre vehessem. Nagy csalódás volt, amikor ott voltam kéznyújtásnyira, hogy leszedhessek néhány tökéletes levelet a tökéletes fáról, mert közelebbről megvizsgálva, minden egyes levélnek valami baja volt – pödrődött, vagy barna foltok fedték, vagy rovar cirádázta. Nem volt egy sem, amit hazavihettem volna, hogy a tökéletesség szimbólumaként a szobámba kitegyem.

Távolról tökéletesnek tűnhetnek a képek, közelebbről azonban, észrevehető a tökéletlenség. Megbámuljuk az idegeneket a csillogó új autójukban, és azt feltételezzük, hogy tökéletes az életük, mit sem sejtve, hogy talán jóval nagyobb problémáik vannak, mint nekünk. A tévében és a filmekben is a tökéletesség képeit látjuk, de amint lepereg a főcímdal, minden illúziónk elhalványul. Távolból tökéletes egy festői kilátás, ám közelről a sár és a szemét is megmutatkozik. A világ jobban néz ki távcső vagy mikroszkóp nélkül.

A tökéletességet keressük – a tökéletes embereket, tökéletes helyzeteket, tökéletes kapcsolatokat, tökéletes boldogságot – de elkedvetlenedünk vagy kiábrándulunk, amikor meglátjuk, hogy egyikünk sem tökéletes. Isten nem a tökéletességet keresi – legalábbis nem a mi elképzelésünk szerinti tökéletességet. Természetesen, mindannyian lehetnénk jobbak is, de gyakran ugyanúgy Isten műve az is, amit hibának és gyarlóságnak vélünk. Ezek azok az egyedi részletei a jellemünknek, amik álruhában áldásként is szolgálhatnak. Miért jelentenének mindig rosszat a problémák? Nem lehet, hogy Isten, néha ezeken keresztül terel minket a jobb dolgok felé?

Isten nem várja el tőlünk, hogy tökéletesek legyünk. Ő csak annyit kér, hogy igyekezzünk mindent megtenni annak érdekében, hogy szeressük Őt és másokat.1 Amikor ezt tesszük, biztonságban érezhetjük magunkat, és az Ő szeretetében az egész szemléletünk megváltozik. Jobban érezzük magunkat, másokban is képesek vagyunk meglátni a legjobbat, és segít, hogy a legtöbbet hozzuk ki a körülményeinkből.

  1. Máté 22:37-39↑