Szerintem egyetérthetünk abban, hogy a világnak nincs olyan zuga, ahol soha ne lett volna szenvedés és gyötrelem. Szeretnénk hinni, hogy Isten jó és szerető, hogy mindent lát, és hogy az egész világot a kezében tartja. Amikor azonban gonosz dolgok történnek, ezek az elképzelések erősen megkérdőjeleződnek.

Rossz híreket kaptam, és miközben szembesültem a helyzettel, gondolataim visszarepültek, a húszas éveim idejére, amikor a Fülöp-szigeteken éltem. Nyugat-Kanadában nőttem fel, onnan érkeztem Manilába, ahol szinte minden tekintetben szembeötlő volt a különbség – a hőség és a páratartalom, az emberek tömege, a szüntelen forgalom és zaj, az új ízek – azonban a legmegdöbbentőbb a mély szegénység volt. Rengetegen éltek a nincstelenség különböző formájában.

Fiatal misszionáriusként, nekem is meg kellett tanulnom nélkülözni és feladni a korábbi kényelmemet. Eleinte nagy volt a kísértés, hogy panaszkodjak, de a helyiek vidámsága arra bátorított, hogy ne tegyem. A filippínó lakosság évszázadokon át szenvedett a háborúk és elnyomás miatt a külföldi beavatkozások eredményekénet, vagy a helyi korrupt vezetők kezétől. Generációkon keresztül súlyos teherként nehezedett rájuk a szegénység, a megszegett ígéretek, de az életfelfogásuk olyan szívósságot és mélységeket mutatott, ami korábban ismeretlen volt számomra.

Később, több ázsiai országban is éltünk a feleségemmel, köztük a jómódú Japánban is. Munkánk során, hogy megosszuk az evangéliumot, egyaránt barátkoztunk gazdagokkal és szegényekkel, és társadalmi hovatartozás nélkül mindenhol találkoztunk olyan emberekkel, akik rendkívüli önzetlenséggel és örömmel rendelkeztek. Ekkor értettük meg, hogy az összetartó közös tényező nem a gazdasági szegénység, hanem a szenvedés. Mindenkinek megvolt a saját története – a veszteségeik eredményeként kegyelmmel és nagylelkűséggel tudtak egymásra nézni.

Rengeteg illúzió vesz küröl a mai világban. A végtelenségig hajszoljuk a pénzt, az eredményeket, míg kerüljük és lenézzük a kudarcot. Isten világában azonban egészen más az élet. Isten használja a kudarcokat és a szenvedést, hogy segítségükkel a valós perspektívából láthassunk.

Jézus még mindig ugyanazt ígéri: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” 1

  1. Máté 5:3-8 RUF↑