Az elmúlt évben a feleségemmel, három alkalommal késtünk le repülőjáratot. Sok éve utazunk, de korábban még soha nem fordult ilyen elő. Mind a háromszor más okból történt – előszür a kimerültség és a stressz miatt, másodszor téves információ került a vízumunkban, harmadszor pedig hiányzott egy dokumentum. Ha késtél már le egy járatot, tudod, mekkora traumát jelent – különösen, ha új vízumot és új jegyet kell szerezned, ami nem csak kellemetlenségekkel jár, de további költségeket is jelent.
Az egyik ilyen incidens után a lányom azt mondta: “Ki tudja, talán egy nagyobb terv áll a háttérben?” Igaza lett. Lekéstük a repülőt és úgy döntöttünk, meglátogatjuk apósomékat, akiknek épp akkor, mint kiderült, nagy szükségük volt ránk. Másik alkalommal, miközben vártunk a hiányzó okmányokra, néhány napot az Alpokban töltöttünk. Persze, erre senkinek nem volt szüksége, de ezzel egy régi álmom vált valóra.
Nem célom semmibe venni a dolgok fizikai és pszichológiai traumáját, amikor valami balul sül el, különösen, amikor a következmények súlyosabbak némi kellemetlenségnél, vagy extra költségnél. Azonban érdemes megállni, időt szánni rá és elgondolkodni ezeken az eseményeken, hogy meglássuk, hogyan tudná Isten ezeket a javunkra fordítani – valamint, hogy milyen lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy legközelebb elkerüljük a hibát.
Amikor a dolgok rosszul mennek, gyakran eszembe jut az afrikai közmondás: “Egy bukfenc nem választja el a fejet a tetvektől”. Más szóval, ha pusztán csak csinálunk valamit – akár nagy erőfeszítések árán is – az önmagában még nem old meg semmilyen problémát, hacsak nem pont azt a helyes dolgot tesszük, amire éppen akkor és azokkal a körülményekkel szükség van. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy legközelebb kétszer is át kell néznem az okmányaimat, hogy elkerülhessem a hasonló problémát.
Nem jelenthetem ki, hogy soha többé nem fogom lekésni a gépemet, de ahelyett, hogy pánikba esnék, inkább a cserkészek mottóját, vagy Jézus utasítását követem – „Légy felkészült”, vagy „Figyelj és imádkozz!” – és közel maradok a Jó Pásztoromhoz, aki zöld legelőkre vezet, és segít felülemelkedni a hibáimon. A következő repülésemkor pedig, remélhetőleg azt hallom majd: “Üdvözöllek a fedélzeten! Jó utat!”