Néhány évvel ezelőtt az életem nagyon bizonytalan volt. A sok veszteség, válság és stressz közepette mindent megkérdőjeleztem, még a hitem alapjait is. Korábban könnyen ment az imádkozás, akkoriban viszont igazi küzdelemnek számított. Egyes napokon egyenesen dühös voltam Istenre, más napokon úgy éreztem, hogy nem tudok bízni Benne, máskor meg egyszerűen nem tudtam, hogy mit érzek.
Aztán egyik nap elhatároztam, hogy reggelente a Zsoltárokat fogom olvasni. Nem kellett sok idő járjönnöm, hogy ez tulajdonképpen egy imagyűjtemény. Dávid király cenzúra nélküli gondolatait és érzelmeit osztotta meg Istenről. Nem várt, amíg „rendesen“ Isten elé tud állni. Ha összetört a szíve, kimondta. Ha örült, megosztotta Istennel dícséret formájában. 1
A 139-es zsoltárban Dávid ezt mondja Istennek:„Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 2
Amikor biztosan tudta, hogy segítségre van szüksége, így imádkozott: „Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz: Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam! 3
Nem úgy hangzik, mint egy olyan szív, amelyik ismeri Istent? Egyszerre intim, magabiztos, őszinte, megtört és hálás. Dávid mindig Isten elé vitte, amit érzett. Kérte, amire szüksége volt. Elhatároztam, hogy én is ezt fogom tenni!
Elhagytam a formaságokat az imában. Hangot adtam a kétségbeesésemnek, a reményeimnek, a kéréseimnek, örömömnek, dühömnek, félelmeimnek, és a szükségleteimnek és nem válogattam meg a szavaimat vagy az érzelmeimet. És, ami még fontosabb: folyamatosan Istenhez beszéltem. Annak ellenére, hogy nem értettem. És annak ellenére, hogy a válaszok lassan érkeztek.
Az ima egyszerűen párbeszéd Istennel. „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.“ 4 mondta Dávid.Isten már eleve tudja, hogy mi van a szívedben, így nincs szükség arra, hogy szépítsd a helyzetet.