A karácsony minden évben túl gyorsan jön el. Nem azt akarom mondani, hogy nem várom, mert ez bizonyára nem lenne igaz. Várom, az összes apró örömével, a díszítésekkel, a korábbi évek emlékeivel együtt. Egyszerűen csak, úgy tűnik, mindig előbb érkezik el, minthogy teljesen készen állnék rá, és aztán mielőtt még elég időt tölthettünk volna vele, el is tűnik. Gyakran előfordul, hogy megkönnyebbülten és egyben csalódottan sóhajtok fel a szezon végén, hogy csak egy kipipálható feladat marad belőle az éves teendőim listáján.

Annyi mindent szeretünk a karácsonyban, nem számít hogy a részletek idővel változnak. Gyermekkorom karácsony estéin testvéreimmel és a szüleinkkel együtt énekeltük a karácsonyi dalokat. Most ugyanezeket a dalokat éneklem a saját lányaimmal. Akkoriban a karácsony azt jelentette, hogy későn feküdtünk le és későn keltünk fel. Most még mindig azt jelenti, hogy későn fekszem le – de korán kelek, amikor a gyermekeim ragyogó arccal, izgatottan szaladnak a nappaliba.

A karácsony azonban sokkal több, mint egy ünnep, Nem csupán egy óriási dekorációs festivál, vagy egy jó ok egy közös vacsorára vagy ebédre a szeretteinkkel, barátainkkal. Azt az időpontot határozza meg, ahonnan kezdetét vette egy változás az emberi történelem során. Isten eljött közénk Jézus személyében, hogy velünk lakjon, és kereszthalálával elhozta az örök élet ajándékát mindazoknak, akik hisznek. Az első karácsony ezzel a páratlan igazsággal örökre átírta az időszámítást.

Arra törekszem, hogy a karácsonyt olyan időszakká tegyem, amikor magam mögött hagyom azokat a dolgokat, amelyek a múltban tartanak, miközben egy új élet felé haladok, amelyet Krisztus hozott el születésével. Számomra a karácsony a tökéletes alkalom arra, hogy visszaállítsam az órát az újrakezdéshez. Folyamatosan arra emlékeztet, hogy akkor, és ma ugynúgy, Isten megváltásra érdemesnek látott minket, és ezért képesek vagyunk a megújulásra.

A mostani karácsony több dolog részeként az utolsó lesz az életemben. Barátok elköltöznek, a gyerekek felnőnek, a körülmények megváltoznak. Ezért szeretném az utolsó cseppig élvezni az apró kis pillanatokat és feljegyezni a nagyokat. Mostantól a döntésem az, hogy magammal hordozom azokat az örömöket, amiket a karácsony nyújt – és reménykedve tekintek a jövőbe.