Egyszerű örömök 

Az édesanyámra emlékeztem a születésnapján és rájöttem, hogy az vele együtttöltött idő nagyon különleges volt. Ezen belül is különösen mély nyomot hagytak bennem a közös karácsonyok. Nem az ajándékok száma vagy értéke vagy a karácsonyi összejövetelek sokása az, ami különlegessé tette ezeket az emlékeket. Az egyszurű, apró dolgok voltak azok.

Emlékszem a karácsonyra, amikor arra összpontosítottunk, hogy együtt, egy családként tegyünk valamit, amikor Betlehemet állítottunk a nappaliban egy régi deszkalapból és mini fenyőfákból és alakokból, amiket mi magunk öltöztettünk fel.

Az apró hideg házat, amiben egyik évben laktunk a karácsonyi zenés kazetták fűtötték, meg a sok narancs, dió és mazsola, amit a felakasztott harisnyákban találtunk. Abban évben saját készítésű díszek lógtak a fán, amik a Szent Lélek igazságait ábrázolták, a szeretetet, örömöt, hosszútűrést, kedvességet, szelídséget, hűséget.1

Aztán ott volt az a karácsony, amikor még egészen kicsi voltam. Pattogatott kukoricákat fűztünk fel cérnára és azt akasztottuk a fára. December végére szinte semmi sem maradt belőle, mert egy három éves, copfos kisgyereknek álcázott kisegér mind lerágta.

Emlékszem a karácsonyra, amikor kilenc éves voltam, hatan lányok egy nagy meglepetésre ébredtünk: egy sor cipősdoboz volt a fa alatt, mindegyiken egy-egy név, a dobozban pedig valami különleges, személyreszóló meglepetés, játék vagy olyasmi, amire szükségünk volt. Ez hatalmas dolog volt számunkra, hiszen a szüleink önkéntesként tevékenykedtek teljes időben.

Felidézve ezeket a különleges alkalmakat, elhatároztam, hogy én is szeretnék valami hasonló, mindenkit melegséggel eltöltő emléket adni a saját gyerekeimnek. Azt szeretném, ha sok boldog emlékük lenne, amire visszaemlékezhetnek majd. Rájöttem, hogy ezek a pillanatok a szüleim szeretetétől voltak annyira különleges. Azért mert mindig nekünk adták a figyelmüket és ezzel demonstrálták a szeretetüket. Ezkívül a szüleink Jézusba és Isten Igéjébe vetett hite is hozzájárult ehhez és biztosította számunkra azt, amire igazán szükségünk volt: Isten szeretetét, a megváltást és célt az életünknek, ami nem más, mint hogy elérjünk másokat Isten Igazságával.

Nem volt sok földi javunk, de ott volt nekünk az Úr és ott voltunk egymásnak. Ettől voltak olyan különlegesek és boldogok ezek a karácsonyok.

  1. Lásd: Galáta 5:22-23