Amit Hágártól tanultam

Nagyjából tisztában voltam Hágár személyével is ismertem történetét különböző képes Bibliákból, amiket még gyerekkoromban olvastam. Idén azonban, miután elhatároztam, hogy elejétől a végéig elolvasom a Bibliát, a történet új megvilágításba került számomra és megláttam Isten személyreszóló szeretetét.

Hágár Ábrahám feleségének, Sárának az egyiptomi szolgája volt.1 Először amolyan másodlagos szereplőként tűnik fel Ábrahám életének és Istennek vele kötött szövetségének történetében. Isten megígérte Ábrahámnak, hogy olyan sok leszármazottja, mint az ég csillagai, de Sára, aki türelmetlen volt, hogy az ígéret még mindig nem teljesedett be, azt tanácsolta Ábrahámnak, hogy vegye magához Hágárt, mint ágyasát.

Ábrahám beleegyezett, Hágár pedig hamarosan gyereket várt. A történet itt kezd érdekessé vagy inkább kényessé válni. A zsidó és muszlim hagyományok szerint Hágár a fáraó lánya volt, akit Ábrahám ajándékba kapott egyiptomi vándorlása során. Az persze kérdéses, hogy ez igaz-e. Hágár státuszától függetlenül elképzeltem, hogy mennyire magányos lehetett ez a lány olyan emberek között, akik a sajátjától teljesen más kultúra szerint éltek. Amikor rájött, hogy terhes, arra gondolhatott, hogy végre jobb lesz az élete. Talán azt remélte, hogy megtalálhatja önmagát idegen emberek között. Talán kapzsivá vált. Akárhogyan is alakult a folyamat, a Bibliából megtudjuk, hogy „amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte.“2

Sára panaszkodik Ábrahámnak, Ábrahám pedig azt mondja, hogy Hágárral kapcsolatban tegyen legjobb belátása szerint. Akármit is határozott Sára, a döntés eredményeként Hágár a pusztába menekül, ahol legközelebb egy forrás mellett találkozunk vele.

És itt következik a történetnek az a része, ami a legjobban tetszik: Isten egy angyalt küld a menekülő lányhoz, hogy rábeszélje, menjen vissza Ábrahám táborába. A lány addigra valószínűleg teljesen értéktelennek érezte magát, akit senki sem akar. Egy tökéletlen és büszke egyiptomi lány, aki valószínűleg még mindig ragaszkodott korábbi pogány szokásaihoz, aki lenézte asszonyát, és aki valószínűleg sok hibát elkövet még az életében.

Itt azonban a pusztában Isten megjelent neki, mert a körülmények, a döntések és bukások rétegei alatt egy Isten által teremtett szív dobogott. Isten pedig ezt nézte, amikor az angyal által megmentette a lányt, aki az Ő gondolataiban fogant meg és akinek az élete fel volt jegyezve a könyvében.

Ez az egyetlen találkozás a pusztában elegendő volt ahhoz, hogy Hágár a visszatérés mellett döntsön. Visszatérése előtt azonban a „látás Istenének“ nevezte el.3 az Istent, aki megkereste őt, hogy beszéljen vele.

Biztosan neked is vannak alkalmak, amikor nem a legjobb formádban vagy. Szörnyen áll a hajad, vagy sikerült egy olyan pulcsiban útnak indulnod, ami pont annyira ronda, mint amennyire kényelmetlen és azt kívánod, hogy bárcsak senki se látna. Én néha pedgi lelki hiányosságaim miatt érzem azt, hogy el akarok bújni a világ elől, mint például, amikor kérdéseim vannak Isten iránt érzett szeretetemmel kapcsolatban vagy, amikor a hozzáállásom hagy némi kivetnivalót maga után. Sokszor előfordul, hogy méltatlannak érzem magam arra, hogy Isten színe elé kerüljek.

Csakhogy sokszor pont azok az igazi jellemformáló vagy életmegváltoztató alkalmak, amikor Isten a méltatlanságunk ellenére is kimutatja szeretetét. Isten pont ezt tette Hágárért azon a napon. Megmutatta, hogy törődik vele, vigyáz rá és van terve az életére. Ilyen hatalma van annak, amikor megtudjuk, hogy Isten tényleg lát minket. Ez a hatalom adott erőt Hágárnak, hogy visszatérjen egy olyan helyzetbe, amit pár nappal korábban elviselhetetlennek tartott.

Nagyon sok minden tetszik a történetben, de három dolog különösen:

Először, hogy Isten számára nincsenek másodlagos emberek. A Biblia elbeszélése egy-két fejezetre szorítkozik csupán, és Hágár csak mellékszerepet kap a történetben, aminek Ábrahám és Sára a főszereplői. De Isten könyvében Hágár is szerepelt és Hágár életének történetében Hágár a főszereplő. Ez pedig mindenkire igaz, aki másodlagosnak érzi magát valaki más történetében.

Másodszor, Isten az életünk legmélyebb, legfelejthetőbb pillanatait is ismeri, és mégis hisz bennünk. Akárhol is vagy most éppen, akármilyen lelkiállapotban, Isten lát és hisz benned.

Harmadszor, nagyon tetszik, hogy Isten Hágár után ment, amikor elmenekült. Annyiszor előfordult az életemben, hogy elszaladtam helyzetek előt. Talán nem fizikailag, hanem lelkileg, de a lényeg, hogy begubóztama, amikor úgy éreztem, hogy átcsapnak felettem a hullámok. Tudom, hogy Istennel megtettem már. Isten azonban lát, akárhol is vagyok lelkileg vagy fizikailag, vagy éppen földrajzilag, és semmi sem választhat el Tőle.

  1. Olvasd el a történetet az I. Mózes 16-ban.
  2. I. Mózes 16:4
  3. I. Mózes 16:13