Mindenkinek saját elképzelése van a békéről és az elégedettségről. E két kifejezést számomra a zöld dombok képe illusztrálja a legjobban, középen egy gyönyörű kis kertes erdei házikóval. Hozzáképzelem, ahogy az estéket a veranda nyugágyán töltöm, nézem a naplementét, vagy elbeszélgetek a barátokkal, családdal, miközben természetesen a számlánk egyenlege is biztos megtakarításról árulkodik. Ebben az “idilli világban” a gyermekeim is mind produktív, sikeres életet élnek, boldogok, egészséges családot alapítottak, és minden szeretett rokonom élete virágzik. Igazán békésen hangzik. Csodálatos élet lenne. Egyszerűen én lehetnék a megelégedettség mintaképe!
A valóságban azonban a világ egy zűrzavar, ahol a gyerekeimnek is meg kell küzdeniük, a férjemmel időnként nem vagyunk szinkronban, pénz sincs mindig bőségesen, gyakran elfáradunk, bizonyos dolgokat egyáltalán nem élvezünk, mégis meg kell tennünk, míg amivel szívesen foglalkoznánk, ritkán van rá alkalmunk. Bár van verandám, nem sok estét töltök ott békésen hintázgatva.
Mostanában újraolvastam az evangéliumokat, és érdekes dolgokra lettem figyelmes. Sok mindent tanulhatunk Jézus példájából, de életszemléletével kapcsolatban két szembeötlő tanulságot fedeztem fel:
- Jézus jól ismerte Atyját ahhoz, hogy megbízzon benne.
- Rendszeresen elvonult a zaj és a nyüzsgés elől.
Meggyőződésem, hogy e két dolog valamelyikében található a válasz, amikor szorongást, frusztrációt, elégedetlenséget, túlterheltséget vagy stresszt tapasztalunk. Persze nem zárom ki más praktikus megoldások szerepét, amiket ugyanúgy érdemes megtanulni, alkalmazni, de azok mind e két gyakorlat egyikében gyökeredzenek. Bár egyszerűen hangzik, nem könnyű elsajátítani ezt a szemléletet. Hála Istennek, az élet naponta lehetőséget biztosít a gyakorlásra és a fejlődésre.
Nézzünk meg néhány példát arról, amikor Jézus elvonult:
“[Annak ellenére, hogy Jézus kérte, hogy a csodái maradjanak titokban,] A hír azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből.De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.”1
“Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé.”2
“És mikor ezt meghallotta Jézus [hogy Keresztelő Jánost lefejezték], elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé Őt a városokból.” 3
Végezetül, pedig, itt van egy példa Jézus Istenbe vetett bizalmáról – élete legnehezebb időszakában ezt mondta:
“Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!”4