Következetesen mindig másokra és mások szükségeire gondolni, különösen, ha ez áldozatokkal jár számunkra, nem egyszerű dolog. Túlságosan nagy a kísértés, hogy önzők, lusták és egocentrikusak legyünk. A legtöbben legalábbis alapból ilyenek vagyunk. Először magunkra gondolunk, a saját igényeinkre és boldogságunkra. Jézus segítségével azonban új szokásokat és reakciókat alakíthatunk ki, amelyek idővel segíthetnek, hogy szerető, másokkal törődő egyénekké válhassunk.

Az emberi természet önző, és legtöbbször a saját érdekeit és boldogságát tartja szem előtt, a Biblia azonban megígéri, hogy „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” [II. Korinthus 5:17] Jézus arra próbál rávenni mindannyiunkat, hogy mély, önzetlen és előítélet nélküli szeretetet mutassunk mások felé, pedig tudja jól, hogy az ilyen szeretet messze meghaladja emberi képességeinket. Azonban Jézus nem hagy minket egyedül a feladattal, mert a rossz természetünk megváltoztatásához szükséges segítség is Tőle érkezik. Jézus átvezetékezi szívünket, hogy képesek legyünk az Ő akaratát cselekedni.

Jézus azt mondta első követőinek: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” [János 13:35]]Jézus tanítványainak egymás és mások iránti szeretete nagyon nagy figyelmet keltett és Isten szeretetének hihetetlen példájaként szolgált.

Ahhoz, hogy azzá válj, akivé Isten szeretne alakítani téged, hajlandónak kell lenned a szívedben és az elmédben egyaránt. Hit, ima, odaadás és önzetlen tettek szükségesek. Akkor, és csakis akkor fogsz többet gondolni másokra és mások igényeire, ha tényleg érdekel az ő boldogságuk és boldogulásuk.

Amikor magadat adod, amikor az érdekel, hogy igazi barátja lehess valakinek és időt tölthess azokkal, akiknek szüksége van rád vagy akik betegek, amikor segítesz megoldani mások problémáit és érezteted velük, hogy rájuk is szükség van, igazi örömet és olyan megelégedést találsz, amilyenre másképp nem lelhetnél. Apró kedves és önzetlen tettekkel saját magadra hozol áldásokat és olyan boldogságot, ami másképp soha nem találna rád: azt a boldogságot, hogy tudod, segítettél valakinek, akinek szüksége volt rád.