Előfordult már, hogy egy komoly döntés előtt állva úgy érezted, mintha Isten elhallgatott volna, és nem beszélne hozzád többé? Éppen, amikor a legnagyobb szükséged lenne a válaszára? Számomra igazi lelki küzdelem volt, amikor ez előfordult. Egy alkalommal különösen szerettem volna, ha Isten egyértelművé teszi az utat előttem, de Ő, az Ő tökéletes bölcsességében, nem adott közvetlen választ. Ehelyett magamnak kellett kizárásos alapon megtalálni a legjobb opciót. Kikértem mások véleményét, mérlegre tettem az előttem álló nyitott ajtókat és kétségbeesetten imádkozva az Úrra hagytam az utam. Bíznom kellett abban, hogy az Általa választott módon, de igazgatni fogja az utaimat.

Keresztényként azt szeretnénk, ha életünk Istent dicsőítené, így természetesen Istennek tetsző döntéseket akarunk hozni. A lehetőségek számbavétele, az előnyök és hátrányok mérlegelése, Istenadta bölcsességünk használata és az elénk táruló helyzetek megvizsgálása Isten Igéje alapján mind hozzátartozik ahhoz, hogy szeretjük Istent teljes szívünkkel, elménkkel és lelkünkkel, engedelmeskedve az első és legnagyobb parancsolatnak. 1

Döntéseinket a bukástól való félelem nehezíti meg leginkább. Emellett persze aggódunk, nehogy elmulasszuk megtalálni Isten tökéletes akaratát és nem akarjuk, hogy döntésünk negatív hatással legyen mások vagy saját életünkre. Amikor jövőnket meghatározó fontos döntésekről van szó, tapasztalatból tudjuk, hogy a legjobb szándékkal hozott döntéseinknek is lehetnek negatív következményei, amelyeket el kell fogadnunk.

Mivel Isten szabad akarattal ruházott fel minket, lehetőségünk van önálló döntéseket hozni és ugyan ezen okból kifolyólag vállalnunk kell döntéseink következményeit is, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Bíznunk kell Isten ígéretében, hogy a javunkra fordít mindent, ha szeretjük Őt, az első látszólagos eredményektől függetlenül. 2 Isten képes a hibáinkat és minden általunk elrontott helyzetet is olyan módon átfordítani, hogy az végül nemcsak a javunkat szolgálja, hanem végül el is juttat bennünket az Ő tökéletes céljához.

A váratlan kanyarok és nem kívánt következmények az élet részei, akkor is, ha mindig a lehető legbölcsebb döntéseket hozzuk. A Bibliában számtalan példát látunk arra, amikor egy adott helyzet nem az elvárások szerint alakult. Amikor például Mózes elindult az Ígéret Földje felé, bizonyára nem gondolta, hogy először 40 évig vándorolnak majd a pusztában. Ugyanakkor egy percre sem vette le szemét a végcélról és a nehézségek ellenére továbbment.

Arról nem beszélve, hogy a jó döntések sem garantálják a problémamentes utat. Mindig lesznek buktatók, akadályok és nehézségek. Mindezek földi tapasztalataink részei és segítenek megerősíteni hitünket. Isten, a mi Mennyei Atyánk, jól tudja, hogy a döntések és azok következményei, illetve az útközben tanultak, mind a lelki növekedés és fejlődés részei.

Ha megtanuljuk Istenre bízni utainkat és próbáljuk azt tenni, ami kedves őelőtte, bizodalmunk lehet Vele való kapcsolatunkban és abban, hogy Ő mindig velünk van. A döntéseink során is. 3

„A békesség Istene pedig… tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére;  és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.“ 4


  1. Lásd: Mátá 22:37-40
  2. Lásd: Róma 8:28
  3. Lásd: I. János 3:21-22
  4. Zsidók 13:20-21