Egy szólót és öt-hat kamarazenekari darabot kellett gyakorolnom egy közelgő zenei előadásra, emellett egy beszédre is fel kellett készülnöm xhosa nyelven. Ráadásul meg se kaptam a beszéd tervezetét a szervezőktől, sem azt a zenét, amihez harmóniát kellett volna írnom!.
Mindig megpróbálom elkerülni a stresszhelyzeteket és általában nem is szoktam stresszelni, de ezúttal minden más volt. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mit kell még elvégeznem, újra és újra átrendezve a részleteket. Emiatt valójában csak még több aggodalmat generáltam, mivel amint rendbe raktam a fejemben elképzelt, bonyolult kirakós darabjait azonnal át is szerveztem őket.
Alig tudtam bármit csinálni, anélkül, hogy eszembe ne jutott volna valami más, amivel egyidejűleg nem bírtam foglalkozni. Focizás közben, frusztráltan járkáltam föl s alá a gólvonalon, miközben folyamatosan a tennivalóim hosszú listája lebegett a szemem előtt. Nem tudtam élvezni a családommal töltött időt, vagy a tanulást, mert annyira a teendőimre koncentráltam.
Ez odáig fokozódott, hogy úgy éreztem, értesítenem kell mindenkit, aki számít a munkámra, hogy jelezzem, nem fogom tudni elvégezni a megígérteket. Valóban, képtelen voltam mindent befejezni. De mindeközben hol volt Jézus? Vajon bevontam-e Őt a feladatokba? Kértem-e Tőle segítséget és erőt? Nem.
Felismerve a problémát, megbánó szívvel fordultam Hozzá, hogy csillapítsa aggodalmaimat és simítsa el az utat. Lelki békét és tiszta iránymutatást kértem, amire válaszolt is.
Mire eljött a nagy nap, minden a helyére került. Jól sikerült a szólóm, és a többi darab is, amiben játszottam. Talán nem volt minden tökéletes, de a közönség nem bánta, mi pedig boldogok voltunk. A végső beszéd körülbelül fél órával az előadás előtt került a kezembe, de annak ellenére, hogy néhány szót rosszul ejtettem ki, a közönséggel együtt nevettem a hibáimon. A zenei harmóniákat pedig végül édesanyám és a nővérem dolgozták ki, és csodálatosak voltak.
Jézus képes eltörölni minden stresszt, ha nem felejtjük el, hogy hozzá forduljunk és belé kapaszkodjunk a szükség órájában. Bármikor készen áll, hogy az aggodalmainkat békés, nyugodt gondolatokra cserélje. Csak kérnünk kell.