Tizenéves korom óta naplót vezetek. Az idei év elején úgy döntöttem, hogy nem csupán azokon a napokon fogok feljegyzést készíteni, amikor nyilvánvalóan fontos dolgok történnek, hanem minden egyes nap írni fogok legalább egy-két sort, attól függetlenül, hogy volt-e valami látszólag említésre méltó esemény, vagy sem. Örömmel mondhatom, jó úton haladok afelé, hogy kitartsak elhatározásom mellett.
Nemrégiben elolvastam az eddig leírtaka. Az az érdekes, hogy visszatekintve, nemcsak a kiemelkedő események, hanem a “hétköznapi” pillanatok is felidéződtek, sőt egyes esetekben pont a látszólag jelentéktelen momentumok bizonyultak meghatározónak.
További magyarázat nélkül, hadd osszam meg néhány bejegyzésem az idei évből – főként a szürke mindennapi eseményekből válogatva.
1. pillanat
Már napok óta nem működik a házban lévő két WC közül az egyik. Ma este végre megjött a vízvezeték-szerelő, de a csövek visszakötése során valamit rosszul csinált, és most nincs meleg víz a zuhanyzómban! Holnap jön vissza, hogy újra bekapcsolja. Ez egyrészről bosszantó, ugyanakkor rádöbbentem, hogy általában milyen zökkenőmentesen zajlik az életem, és mennyire hálás lehetek azokért a dolgokért, amiket egyébként természetesnek veszek – mint például az angol WC és a folyó meleg víz.
2. pillanat
Az orvosom cisztákat talált nálam és azt javasolta, hogy a biztonság kedvéért, menjek el mammográfiai vizsgálatra. Nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódni fogok, amíg meg nem kapom az eredményt. Negatív lett. Úgy érzem, most sokkal szabadabban lélegzem.
3. pillanat
Egy régi barátommal töltöttem a napot, akit már jó pár éve nem láttam. Csodálatos, hogy ennyi idő után is ugyanonnan folytattuk, ahol abbahagytuk.
4. pillanat
Fantasztikus jót futottam a tengerparton tökéletes időjárásban. Volt időm gondolkodni, hálát adni, Istennel beszélgetni. Egy ponton egy sirályrajon futottam keresztül – épp a „How Great Thou Art” (Míly nagy vagy Te) című himnuszt hallgattam. A madarak szó szerint betöltötték a teret felettem és körülöttem. Elképesztő érzés volt.
5. pillanat
Megtudtam, hogy a nagynénémnek vastagbélrákja van. Ápolónő, nem dohányzik, vegetáriánus, és csak az 50-es éveiben jár. Ez tényleg bárkivel, bármikor megtörténhet. Rádöbbentem, mennyire értékes az élet és a család.