Egy néhány éve lefolytatott kísérlet részeként a kutyáknak azt az utasítást adták, hogy „rázd” és általában boldogan teljesítették a parancsot, függetlenül attól, hogy kaptak-e érte jutalmat vagy sem. A kutatók azonban rájöttek, hogy ha a kutyák látták, hogy egy másik kutya jutalmat kapott és ők nem, hezitálni kezdtek, hogy engedelmeskedjenek-e és egy idő után teljesen felhagytak az együttműködéssel. A kutyák tudták, hogy mikor bánnak velük igazságtalanul és ez nem tetszett nekik. [„A kutyák értik az igazságtalanságot és képesek a féltékenységre, állítja a tanulmány”] Ha még a kutyák is látják, amikor valami igazságtalan, mennyivel inkább az emberek!
Az V. Mózes 25:13-14 így figyelmeztet: „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. Ne legyen házadban kétféle véka, nagyobb és kisebb.” Isten egész egyszerűen azt mondja, hogy „bánjunk igazságosan másokkal és ne csaljunk.” Ugyanakkor azt hiszem ennek egy szélesebb jelentése is van.
Milyen gyakran fordul elő, hogy különféle súlyok vannak a tarsolyunkban? Hányszor fordul elő, hogy az általunk kedvelt emberek felé mutatott kedvességet más súllyal mérjük, mint amit azok iránt mutatunk, akikkel kevésbé jövünk ki? Hányszor vagyunk pártatlanok bizonyos emberekkel szemben és részrehajlóak másokkal?
Sokszor készek vagyunk kezet nyújtani egy jóbarátnak, de a naptárunk hirtelen teljesen tele van, amikor olyan valaki kér segítséget, akit nem annyira kedvelünk.
Szívesen adunk kölcsön egy szükséget szenvedő barátnak, de az utcasarkon heverő hajléktalant próbáljuk nem észrevenni.
És bár természetesen oka van annak, hogy miért nem lehet egyenlően adni vagy segíteni mindenkinek minden helyzetben, gyakran egyszerűen csak arról van szó, hogy képtelenek vagyunk a pártatlanságra. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk magunktól, hogy „Miért segítsek ennek az embernek?” vagy „Miért legyek kedves ezzel az emberrel?” inkább azt a kérdést tegyük fel, hogy „Miért ne segítsek?”
Bár logikusan arra a következtetésre juthatnánk, hogy Jézusnak szorosabb kapcsolata volt a tanítványaival, mint más emberekkel, ha megvizsgáljuk életét, azt találjuk, hogy mindenkit, a kormánytisztviselőktől kezdve a kitaszított leprásokon és vallási vezetőkön át az egyszerű napszámosokig, egyenlő tisztelettel és törődéssel kezelt. Még érdekesebb, ha észrevesszük, hogy ezt a kedvességet és igazságosságot azokra is kiterjesztette, akik rosszul bántak vele, akik kigúnyolták, sőt azokra is, akik megölték.
Én személyesen nehéznek találom, hogy egyenlően bánjak mindenkivel, mert ez azt jelenti, hogy teljesen el kell, feledkezzek önmagamról. Az emberi természet része, hogy folyton mindent mérlegelünk az agyunk eldugott zugaiban, hogy meglássuk, milyen hasznunk származik abból, ha saját magunkat itt-ott befektetjük. Egyszerűen könnyebben megy azoknak segíteni, akiknél tudjuk, hogy a jó szándék, segítség vagy kedvesség valószínűleg megtérül. Ha nem valószínű, hogy hasznunkra válik a segítség, könnyebb segítség nélkül továbbállni.
Teréz anya például olyan ember volt, aki nem számítgatott. A legszegényebbeknek adott. Olyan embereknek, akik semmit nem adhattak cserébe. Ugyanakkor sok hírességgel és politikussal is találkozott. Amit csodálatosnak tartok benne, hogy mindenkit válogatás nélkül ugyanazzal a tisztelettel és szeretettel kezelt. Nem bánt jobban azokkal, akik a világ szemében „fontosabbnak” számítottak.
Egyszer megkérdezte egy látogatóba érkezett püspöktől, hogy szeretné-e látni Jézust, majd elvitte egy fekete szalmazsákon fekvő férfihoz. Az ember nagyon beteg és rendkívül sovány volt. Testét élősködők borították.
Teréz anya lehajolt a döbbenten álló püspök szeme láttára és átölelte a férfit. Magához emelte és azt mondta: „Itt van! Hát nem azt mondta, hogy a legkisebbekben találjuk meg Őt?” [Forrás: http://www.wright-house.com/religions/christianity/mother-teresa.html] Teréz anya úgy gondolta, hogy mindenki megérdemli a szeretetet, mert Jézust látta minden emberben.
Jézus azt mondta, hogy amennyiben megcselekedtük (vagy nem cselekedtük meg) eggyel a „legkisebb atyámfiai közül” Vele cselekedtük (Vele nem cselekedtük) meg. [Lásd: Máté 25:45] Persze ritka, hogy valakinek ilyen extrém fizikai körülmények között kelljen kimutatnia szeretetét. Általában inkább a mások által mutatott rosszindulattal kell szembenéznünk vagy saját előítéleteinket vagy közönyünket kell leküzdenünk. Függetlenül attól, hogy milyen kihívásokkal kell nekünk magunknak szembenéznünk, a feltétel nélküli szeretetre kell törekednünk, hogy amikor Jézus azt mondja „amit másokkal cselekedtetek, Velem cselekedtétek”, egy örömteli kijelentés lehessen Számára.