Amikor Jézus azt mondta tanítványainak, hogy „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért,” [János 15:13] szó szerint saját közelgő halálára utalt az emberiség megváltásáért. A kijelentését követő események megmutatták, hogy Ő hajlandó volt mindent feladni értünk, a barátaiért. Jézus szeretete és barátsága tökéletes.
Én magam sokszor gondolkoztam már azon, hogy vajon mit tennék egy olyan helyzetben, amikor megmenthetem valaki életét azzal, ha a sajátomat adom, tudva persze, hogy kicsi az esélye annak, hogy valaha is szembe kelljen néznem egy ilyen drámai szituációval. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy ennél lényegesen hétköznapibb kihívásokkal kell majd megküzdenem és az alkalmak, amikor „le kell fektetnem az életem” sokkal egyszerűbbek lesznek.
Például, amikor döntenem kell, hogy időt töltök a megpróbáltatásokkal küzdő barátommal, akivel, valljuk be, éppen küzdelmei miatt nem éppen felemelő az együttlét, vagy inkább megpróbálom valami ürüggyel kimenteni magam. Vagy, hogy meglátogatom-e beteg barátomat, és nemcsak egyszer, kötelességből, hanem rendszeresen, ha szükség van rá. Ha ajándékjegyet kapok egy fontos meccsre, de a barátom nem, vajon hajlandó vagyok-e odaadni neki? Amikor egy barátomnak sikerül jó állást kapnia vagy elutazni egy csodálatos helyre nyaralni, vajon tényleg őszintén osztozom az örömében, vagy irigykedve gondolok rá? Amikor a barátaim máshová mennének vacsorázni vagy más időtöltést választanának, mint én, vajon elvárom, hogy az én kívánságaimhoz alkalmazkodjanak?
Az áldozatoknak ilyen fajtái nem hangzanak túl izgalmasnak, de nap, mint nap előfordulnak, és sokkal hitelesebben megmutatják jellememet, mint egy feltételezett élet-halál dráma. Világos, hogy még nem érkeztem el a kívánt szintre, de az Activated e havi számának összeállítása is arra inspirált, hogy olyan barát legyek, aki, ahogy a Biblia mondja „mindig szeret.” [Példabeszédek 17:17]