A keresztény öröm szorosan kapcsolódik a hithez, a reményhez és a hálához. A jelen pillanatain túl tekintve, ez az öröm az Istenbe vetett hitből, és a Szentírás szavaiba vetett bizalomból fakad, tudva, hogy a földi életünk pusztán a Vele való örök kapcsolatunk kezdeti szakasza.

Örömünk alapja a Biblia tanításaiba vetett hitünk. – Hit abban, hogy Isten a Teremtőnk, és bár az emberiség a bűn miatt elidegenedett tőle, Isten utat teremtett számunkra a vele való megbékélésre Jézus áldozati halála és bűneink bocsánata által. Íly módon olyan közeli kapcsolatba kerülhetünk Vele, amikor az Ő Lelke már bennünk lakozik.

Az Istenbe vetett hitünk és az üdvösségre, kiengesztelődésre és az Istennel örökkévalóságig együtt töltött időnkre vonatkozó ígéreteibe vetett mély bizalmunk segítenek abban, hogy lelki békénk legyen és pozitívan szemléljük az életet. A hitünk reményt generál, hogy várjuk az eljövendő jó dolgokat, és arra késztet, hogy örömben éljünk.

“Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon.”1

A hála kapcsolatban áll az örömmel. Amikor hálásak vagyunk azért, amit Isten tett értünk – amikor az Ő jóságára, szeretetére és gondoskodására összpontosítunk, és elégedettek vagyunk az Ő áldásaival – akkor van okunk örvendezni. Ha hálásak vagyunk Isten szeretetéért, áldásaiért, jelenlétéért és ígéreteiért, az segít abban, hogy örömteli, pozitív életszemlélettel éljünk.

“Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek.”2

Az öröm az Isten személyiségére és a benne rejlő áldásokra való reagálás, nem pedig a körülmények által kiváltott reakció. Ebből fakadóan, az életöröm még a fájdalom és a szenvedés közepette is virágozhat.

“Még szenvedéseinkkel is dicsekszünk.”3

“A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt.”4

“Mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.” 5

Nem könnyű örülni a bánat idején. Sőt, általában véve nem természetes a folyamatos jókedv. Bár sokan szeretnénk derűs,  jó kedélyű lelkületet mutatni, ez nem olyasmi, amit saját erőnkből megvalósíthatunk. Az öröm a Szentlélek gyümölcse, és ahhoz, hogy kialakulhasson bennünk, fel kell húznunk a vitorláinkat, hogy a Lélek lehelete mozdítson bennünket az öröm irányába.

A vitorláink kibontásának módja, hogy olvassuk, elsajátítsuk és megéljük a Szentírás tanításait. Közvetlenül keresztre feszítése előtt, Jézus azt mondta tanítványainak:

“Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az Ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.” 6

Ahogy olvassuk a Bibliát, Isten Lelke a Szentírás segítségével szól a szívünkhöz, hogy vígasztaljon és vezessen minket, hitet és reményt adva nekünk, amelyek az örömhöz vezető lépcső fokai. Ha Isten Igéjében maradunk, azt tesszük, amit megtehetünk, és a Lélek megcselekszi, hogy örömöt adjon nekünk.

Az örömöt úgy ápoljuk, hogy Istenbe vetjük bizalmunkat. A megbízhatóság része Isten jellemének. Az egész Szentírás pedig arra buzdít, hogy bízzunk benne. Bízni Istenben olyan meggyőződést jelent, ami tudja, hogy Ő szeret, és a legjobb érdekeinket tartja szem előtt.

“Csak Ő benne vigad a mi szívünk, csak az Ő szent nevében bízunk!”[[ Zsoltárok könyve 33:21]

“Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.”7

A körülményeinktől függetlenül – legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek – hálásak lehetünk. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy hálás örömmel kellene tekintenünk a nehéz körülményekre is, hanem azt, hogy bármilyen körülmények közepette hálát adhatunk, legyenek azok jók vagy rosszak. A Szentírás arra tanít bennünket, hogy adjunk hálát az Úrnak, hogy a jelen körülményein keresztül is a javunkra munkálkodik, tudva, hogy nem ad olyan terhet, amely túl nagy számunkra, és az Ő kegyelme elegendő ahhoz, hogy el tudjuk viselni. Miközben hálát adunk és dicsőítjük Őt, megtapasztaljuk azt az örömöt, amely a Krisztusban való örökségünk.” 8.

Mint láttuk, a keresztény öröm a hitünkhöz kapcsolódik, és onnan ered. Hiszünk Istenben, mint a Teremtőnkben és Atyánkban. Hiszünk az Igéjében, ami bemutatja Őt, és útmutatóként szolgál a döntéseinkhez. Örökké tartó, folyamatos, kétirányú kapcsolatunk van vele. Michael Zigarelli író a következőképpen fogalmazott erről az örömről:

Bibliai szempontból az öröm: “bármely körülmények közöttepette a mindennapi örvendezés lelkülete “. Ez több mint belső elégedettség, több mint vidámság, több mint általános megelégedés az élettel 9.

Zigarelli azt találta, hogy azok, akik “gyakran” vagy “mindig” jókedvűnek vallották magukat, több más krisztusi tulajdonságot is mutattak, mint azok, akik “ritkán” vagy “csak néha” voltak vidámak. Kifejtette, hogy “a következetes öröm által leginkább befolyásolt erények a kedvesség és a türelem.” 10.

Bár a lelki természetű dolgokat nagyon nehéz számszerűsíteni vagy mérni, és egy felmérést több féle képpen is lehet értelmezni, úgy gondolom, hogy Zigarelli felmérése hasznos útmutatást nyújt, rámutatva arra, hogy milyen erények gyakorlása segíti az embert, hogy felöltse a krisztusi karaktert. Megállapította, hogy sok keresztény, bár erős bennük az Isten-központúság és a hála, a mindennapjaikra nézve, az átlag alatti örömről számolnak be. A felmérése szerint ezek az emberek küzdenek a kedvességgel és a türelemmel. Rámutatott, hogy egy egyébként istenfélő ember, ha nem tapasztal következetes örömöt az életében, akkor hajlamos arra, hogy másokkal szemben durva legyen, kevéssé tolerálja az élet bosszúságait, és kevésbé legyen nagylelkű.

Az örömben való növekedés azt kívánja, hogy rendszeresen gondolkodjunk és elmélkedjünk Isten jóságáról és szeretetéről. Az öröm abból fakad, hogy olvassuk Isten Igéjét, elhisszük, és cselekedeteinkben alkalmazzuk azt. Az öröm a bennünk lakozó Szentlélek gyümölcse, és Jézus értünk hozott áldozatából születik. A keresztény öröm azt jelenti, hogy Isten irántunk való szeretetének és gondoskodásának tudatos keretei között éljük az életet, mély hittel nézünk szembe a mindennapok hullámvölgyeivel, tudjuk, hogy Ő mindig ott van, vigasztal és gondoskodik rólunk; örülünk és örvendezünk, hogy mindig az Ő szerető gondviselése vigyáz ránk.


  1. Péter I. levele 1:3-5 SZIT
  2. Péter I. levele 1:8
  3. Rómaiaknak írt levél 5:3 SZIT
  4. Korintusiaknak írt II. levél 8:2 SZIT
  5. Korintusiaknak írt II. levél 6:10 SZIT
  6. János evangéliuma 15:10–11 REV
  7. Tesszalonikaiaknak írt I. levél 5:18
  8. Jerry Bridges, The Practice of Godliness (Colorado Springs: Navpress, 2012), 129-30
  9. Michael A. Zigarelli, Cultivating Christian Character (Colorado Springs: Purposeful Design Publications, 2005), 49
  10. Zigarelli, Cultivating Christian Character, 50