Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. – Zsoltárok 145:9, 15-16

Isten szeretete minden embernek szól. Azóta szeret minket, amióta megteremtette az embert. Mindegy, hogy milyen a kapcsolatunk Vele, Ő ettől függetlenül mindegyikünket szeret. Lehet, hogy valaki nem hisz a létezésében, illetve lehet, hogy hisz, de gyűlöli Őt, míg mások tudomást sem akarnak venni Róla, Ő ennek ellenére szereti őket. Szeretete, jósága és törődése az ő emberi mivoltuknak szól.

Isten az embert az Ő saját képmására teremtette. Mindannyiunkat szeret, és ezt tettekben fejezi ki, amit gondoskodásán és áldásain keresztül érezhetünk.

Szeretetét azonban leginkább a számunkra nyújtott megváltáson keresztül tudhatjuk a legbiztosabban. Minden ember szűkölködik1, így segítségre van szükségünk ahhoz, hogy megbékélhessünk Istennel. Irántunk való szeretete miatt Isten kigondolt egy tervet a megváltásunkra. Jézus lejött a földre és élt bűntelen életet, magára vállalva a mi bűneinket, hogy ezzel megfizesse helyettünk a jóvátételt.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. – János 3:16, Róma 5:8

Isten annyira szeret minket, hogy biztosított egy utat arra, hogy elkerülhessük a bűneinkért teljesen jogosan járó büntetést és így megbékélhessünk és szeretetben élhessünk Vele. Elküldte a Fiát, hogy magára vegye mindannyiunk büntetését. Nem tölti ki haragját ránk, mert Jézus ezt magára vállalta. Nekünk nem kell mást tennünk, mint hinni, és a bűneink megbocsáttatnak, mert megfizettek értük helyettünk. Ez Isten szeretete és ajándéka számunkra.

Drága Jézus! Köszönöm, hogy meghaltál értem, hogy nekem örök életem lehessen! Kérlek, gyere a szívembe és segíts, hogy jobban megismerjelek Téged és Atyád szeretetét. Ámen.


  1. Lásd: Róma 3:23