Azt gondoltam, hogy a költözés mindössze egy kis környezetváltozást jelent majd, néhány apró újdonsággal kiegészítve, amihez alkalmazkodnom kell. Végül is csupán szülőhazámba készültem visszatérni. Beszélem a nyelvet, ismerem az embereket és a szokásokat. Ha sikerült hozzászoknom a rekkenő hőséghez, a csípős ételekhez, a riksákhoz és az Indiára és Nepálra jellemző monszunhoz, ahol nyolc évet töltöttem önkéntesként, valahogy csak megbirkózom egy hasonló változással az ellenkező irányban.

Nem tudtam mi vár rám!

A kihívások abban a percben kezdődtek, hogy gépem landolt az olaszországi repülőtéren, ami elvileg ismerős terepnek számított. Először is furcsán éreztem magam. Mintha már nem tartoznék oda. Meg kellett szoknom a társadalomban bekövetkezett változásokat és felkészülni a jövő kihívásaira az egészség terén, ami szemmel láthatóan súlyos irányba vette az irányt arrafelé. A bevásárlóközpontok kínálatába beleszédültem, a gyors országutakat pedig minden áron próbáltam elkerülni. Egyik barátom megnyugtatott, hogy csak kulturális sokkról van szó. A saját hazámban. Tanácsa mindenesetre segített rendezni a bennem kavargó érzelmeket.

Nem sokkal hazatérésem után be kellett feküdjek egy kórházba, hogy egy kényes műtétet végezzenek el rajtam. Minden korábbi magabiztosságom szertefoszlott és meg voltam ijedve. Hála Istennek kórházi magányomban végre ismét meg tudtam erősíteni kapcsolatomat a lelkiekkel. Nálam volt kicsi Újszövetségem és egy másik keresztény inspirációs írásokat tartalmazó könyvecske, amiknek olvasásába olyan erővel kapaszkodtam, mintha az életem függött volna tőle.

Az olvasás megerősítette lelki életemet és egy új kezdetet is hozott. Könyveim minden sora új kinyilatkoztatásként szólt hozzám, tisztán kirajzolva előttem az utamat.

Mire hazamehettem a kórházból, bár testem minden porcikája sajgott a fájdalomtól, szívem és lelkem teljes átváltozáson ment át.

Lassan visszanyertem az erőmet és életem egy új szakasza kezdődött el.

Akárhányszor visszanézek erre a nehéz időszakra hálás vagyok, hogy egy időre „elvesztem“, mert az Úr így megújíthatta erőmet és előkészített a következő feladatra.