„Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek…” (Lukács 10:30 RUF). Így kezdődik az irgalmas szamaritánus példázata, a Biblia és talán az irodalom egyik legismertebb története.
Az írás szerint, mindenféle ájtatos zsidó halad el a szerencsétlen utazó mellett, akik semmit sem tesznek, hogy segítsenek. Végül arra megy egy szamaritánus ember – egy olyan etnikai és vallási kisebbség tagja, akiket a zsidók Jézus korában messze elkerültek – aki megsajnálja, bekötözi a sebeit, és egy fogadóba viszi, ahol megígéri, hogy fedezni fogja a férfi ellátásához szükséges költségeket.
Jézus azt tanította a történetével, hogy minden faji, vallási vagy területi hovatartozástól függetlenül, a bőrszínre, nemzetiségre vagy a körülményekre való tekintet nélkül, mindenki a felebarátunk, akinek segítségre van szüksége. Az evangéliumok több esetről is beszámolnak, amikor Jézus – meghatódva a tömegek vagy egyének helyzetén – szánalomra indult, hogy segítsen.
Lukács evangéliumából megismerhetjük a Nain városából származó özvegyasszony történetét, akinek fiát Jézus feltámasztotta a halálból. “Amikor az Úr meglátta (az asszonyt), megesett rajta a szíve és megszólította: ‘Ne sírj!’ Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: ‘Ifjú, mondom neked, kelj föl!’ A halott felült, és elkezdett beszélni.” (Lukács 7:13-15 SZIT)
A modern kor olvasója számára nem mindig érzékelhető a történet részleteinek jelentősége. Jelen esetben, például Lukács úgy számol be erről a csodáról, hogy elmondja, egyik nap Jézus Kapernaumban prédikált, és „lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba”. (Lukács 7:12)
Nos, Nain közel 50 kilométerre fekszik Kapernaumtól, de 400 méteres szintkülönbséggel. Ez a fáradságos emelkedő mai körülmények között, kiépített utakon gyalogolva is legalább 10-12 órát vesz igénybe – képzeld csak el, micsoda erőfeszítésébe került ez Jézusnak és a követőinek. Gyanítom, hogy már akkor „megesett rajta a szíve”, amikor az Atya az özvegyasszonyhoz vezette. Nem csupán ’véletlenül’ került Nain városába azon a bizonyos napon.
„Hogy néz ki a szeretet?” – tette fel a kérdést Szent Ágoston. – „Szeme van, hogy lássa a nyomorúságot és a szükséget. Füle van, hogy meghallja az emberek sóhaját és bánatát. Keze van, hogy segítsen másokon. Lába van, hogy odasiessen a szegényekhez és a rászorulókhoz.”
A könyörületesek az imáikat tettekkel párosítják, és a jóindulatú szavakhoz nemes cselekedeteket társítanak. Ezt tette az irgalmas szamaritánus, ezt tette Jézus is, és mindannyian, saját magunk is erre törekedhetünk a hitünk szerint élve.