Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. (Róma 12:1)
Hiszem, hogy Isten erőt biztosított számunkra ahhoz, hogy változtathassunk életünkön, és megfelelően tudjunk döntéseket hozni. Ugyanakkor döbbenetes, hogy mennyire könnyen az „önsegítő” ideológiák felé terelődik a figyelmünk. Például, átgondoltan akár ötévre lebontva megtervezni, milyen lépéseken keresztül valósíthatnánk meg a „legjobb életünket” egy pozitív dolog, ugyanakkor meg kell találnunk a választ arra, hogy miként egyeztethető ez össze az Igében elhangzott szavakkal – „adjátok testeteket élő áldozatul”.
Ez a felettébb érdekes bibliai vers nem csupán a gondolatainkról vagy a hitünkről beszél, hanem a testünkről is. Eszerint, az életünk során megvalósított fizikai cselelkedeteinkkel kellene Isten dicsőségét szolgálnunk. A fenti versből az „okos tisztelet” kifejezés az angol Jakab királyi Biblia fordítása szerint: „reasonable service” – Ennek a szószerinti magyar fordítása: „ésszerű szolgálat”, ami azt is kifejezi, hogy Pál apostol nem egy kimagasló, jutalmazásra érdemes szolgálatról beszél, hanem pusztán az alapvető kereszténységről.
Ebből a szemszögből nézve sokkal életszerűbbé válik, mit is jelent Jézust követni. Nem csupán egy ideológiáról van szó, hanem arról, amire időt szánsz, amire elkötelezed magad. Az „áldozat” nem azt jelenti, hogy az élet sivár vagy kemény lesz, szórakozás, ambíció vagy álmok nélkül. Egyáltalán nem ez a lényeg. Csak úgy találhatsz rá a valódi beteljesedésre, hogy közel maradsz Istenhez és követed az Ő tervét.
Miközben mindannyiunknak vannak reményeink, álmaink és elvárásaink az életünkkel kapcsolatban, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mit vár tőlünk Isten. Hogyan néz ki az „élő áldozat” a személyes életünkben, és a Vele való kapcsolatunkban?