Sürgősen kapcsolatba kellett lépnem egy hölggyel, akinek nem tudtam a címét. Minden porcikámban aggódtam, úgy éreztem, szétrobbanok a feszültségtől, mert mindenképpen tudtára kellett adnom valamit. Miközben afelől imádkoztam, hogy mit is tehetnék, hirtelen eszembe jutott a Szentírás egy verse. „Csak nyugodj meg! Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok az Isten.”
Leültem, elcsendesítettem a lelkemet, kértem Istent, hogy tegyen valamit a katasztrófa elhárítása érdekében, Ő pedig így szólt a szívemhez: – Egyszerűen írj neki egy üzenetet, és vidd el arra a címre, ahol korábban lakott. Talán lesz valami oka, hogy visszatérjen oda, vagy találsz ott valakit, aki tudni fogja hová költözött, továbbítja az üzenetedet, vagy értesíti, hogy keressen meg téged.
Így hát megírtam az üzenetet, és elmentem a régi lakásához. Ahogy megérkeztem a cetlivel a kezemben, egy autó állt meg a kapunál, és lám, ki szállt ki? – aki felől aggódtam, hogy nem tudom elérni!
Nem csodálatos, ahogy Isten megoldja a dolgokat? A tanulságot Ézsaiás könyvének 30:15, verse fejezi ki a legjobban számora: “csöndességben és reménységben erősségtek lesz”. Ebben az őrülten rohanó világban, amilyenné a mai modern élet vált, sokkal nagyobb szükségünk van az isteni nyugalomra, hogy a lelkünket békessségben füröszthessük. Csak az elménk és lelkünk csendes nyugalmában ismerhetjük meg Istent. “Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!.”1
Sok embernek az a téves elképzelése, hogy a csend, amiről ez a vers beszél, egyfajta kontroll alatt tartott feszültség, egy jól bevált módszer, aminek a segítségével el tudják folytani a szorongást. Előfordulhat, hogy valaki képes ilyesmire, de ez akkor is csak egy felszíni nyugalom, ami egy belül forrásban lévő üstöt takar. Mi nem ilyen nyugalomról beszélünk! Isten csendje nem csupán passzivitás. A lélek valódi csendje a gondolkodás legnagyobb tisztaságát eredményezi. Ebben a csendben ismerjük meg Isten akaratát és tervét.
Tapasztalatból tudom, hogy az isteni csendet gyakran teszteken és próbatételeken keresztül érjük el. Hogyan lehetséges ez? A nehézségek és megpróbáltatások legyőzik a lelket, és a szenvedés megalázza a szellemet. Megpróbáló időszakon mész keresztül? Csendesedj el és nyugodj le az Úr előtt, és megmutatja, hogyan válhatnak a javadra majd a nehézségeid. Csodálatos leckéket fog számodra tanítani, de csendben kell maradnod. Ebben az édes, csendes odaadásban képes Isten beszélni a szívedhez.
Mit tegyen a hívő a sötétség idején? Az első dolog, amit tenned kell, hogy ne tégy semmit, állj meg. Ez ellenkezik az emberi természettel, de ez a bölcs dolog. Van egy mondás: “Amikor össze vagy zavarodva, ne rohanj”. Más szóval, amikor nem vagy biztos benne, mit kell tenned, ne rohanj vakon a semmibe, a legjobbat remélve.
Volt idő, amikor olyan voltam, mintha köd ült volna a szememre, annyira el akartam érni valamit. Úgy éreztem, saját erőmből kell kibogoznom az összegabalyodott drótokat, és meg kell találnom a megoldást a problémákra. Cselekednem kellett. Az emberi reakcióm azt diktálta, ki kell rohannom és el kell intéznem a dolgokat. Megtanultam azonban, hogy bár néha az emberi energia segíthet, sokkal jobb, ha lehorgonyzom a csónakomat, hagyom, hogy egy darabig kibiztosítva lengjen a vizen, és egyszerűen csak bízok Istenben!
Maradj csendben, és várd meg, mit tesz Isten! Helyezd a kezedet az Ő kezébe, és engedd, hogy kivezessen szeretetének ragyogó napsütésébe! Légy csendben! Hagyd, hogy Isten végezze el helyetted a munkát! “Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással” – elcsendesedve Isten előtt – “tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt, és az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”2