Minden évben eljön a december 24-e, akár készen állunk rá, akár nem. Ilyenkor gyakran mondogatjuk, mennyi mindent kell még elintéznünk, hogy nincs elég időnk és pénzünk stb. De mi van akkor, amikor valaki azért nem áll készen a karácsonyra, mert éppen elveszített valakit, és egyszerűen a szíve nem áll készen az ünneplésre?

2021-ben nagypapa nélkül kellett készülnünk a karácsonyra. Ugyanekkor, a legjobb barátnőm nyolc gyermeke édesanya nélkül maradt az ünnepre egy frissen megözvegyült apával, aki saját maga sem tudta feldolgozni a gyászt. Egy másik barátom édesapját veszítette el alig néhány héttel korábban, míg másik két ismerősöm épp a válásukon volt túl karácsony előtt. Még egy barátom munkanélküliséggel küzdött, és a karácsony csak fokozta a stresszt, hisz megélni is alig tudott. Mindezek ellenére, az ünnepek a megszokott ütemben közeledtek, és az összetört szívek fájdalmát ez nem enyhítette.

Annyira nehéz volt a szívem – nem csak a saját fájdalmam, hanem a körülöttem lévőkre nehezedő súlyok miatt is. Minden egyes haláleset hirtelen és váratlan volt, és úgy éreztem, csak várom, mi jön ezután még.

Ez volt az első év, amikor végigdolgoztam az adventi négyhetes időszakot, amit sokan az imádságnak, az elmélkedésnek és a bibliatanulmányozásnak szentelnek. Már magában az is küzdelem volt, hogy egyáltalán szemelőtt tartsam ezeket a célokat. Nem sokat figyeltem rájuk. Pusztán négy kifejezés maradt meg: remény, előkészület, öröm, szeretet. Mindegyik egy-egy fénysugarat irányított a sötétségbe, ami a figyelmemet a jelentőségteljesebb és értékesebb dolgok felé fordította.

Minden gyász és összetöröttség ellenére is a Megváltó Jézus eljövetele az a tény, ami ünnepelendő. Még ha nem is tudtam teljességgel örülni, megtehettem, hogy a szívemet ehhez a tényhez rögzítem. Mélabúságomban nem voltam a szokásos karácsonyi önmagam, mert csak rágódtam ezeken a szavakon – remény, előkészület, öröm és szeretet.

A remény azonban megmutatta, hogy a reménységem nem abban az ígéretben van, hogy ez az élet könnyű lesz, hanem Jézus ígéretében, hogy megvált engem.

Bár nem volt erőm a nagy előkészületekhez, képes voltam előkészíteni szívemet arra, hogy elfogadjam Isten szuverenitását.

Az öröm abból fakad, hogy Jézus eljött! És aképpen növekszik, ahogy azt másokkal is megosztjuk.

Isten azzal mutatta meg szeretetét, hogy elküldte Jézust a földre, hogy megváltson minket.

Én pedig egy hatalmas kosárnyi finomságot küldtem a legjobb barátom gyerekeinek, és SMS-t küldtem vagy felhívtam azokat, akik elvesztettek valakit. Így végül karácsonyra készen álltam, hogy “Örömöt mondjak a világnak”.