Szoktál aggódni saját és szeretteid jövője miatt? Előfordul, hogy úgy érzed, a világ összeomlani készül körülötted? Esetleg kiszolgáltatottnak, elszigeteltnek vagy magányosnak érzed magad?
Amennyiben a válaszod igen, bármelyik kérdésre, nem vagy egyedül. Sajnos ezekkel a kihívásokkal minden ember kénytelen szembenézni valamikor élete során, bárhol legyen is a világon. Az Evangéliumokból megtudjuk, hogy Jézus tanítványainak is hasonló bizonytalansággal és aggodalmakkal kellett megküzdeniük röviddel Uruk halála után. (Ha gondolkoztál már azon, hogy milyen lehetett Jézus tanítványának lenni a Húsvét reggelét megelőző napokban, valószínűleg tetszeni fog Peter „Húsvét – Tegnap, ma és örökké” című cikke ennek a számnak a 10-12. oldalán.)
Az ő esetükben a megoldás abban rejlett, hogy rájöttek, a Mester még mindig közöttük volt és továbbra is Rá támaszkodhattak, mint ahogy azt előtte tették. Beletelt egy kis időbe, míg ezt felfogták, de látva a feltámadt Krisztust, minden más is helyes megvilágításba került és megerősítést kaptak, hogy Jézusnak hatalma van minden segítséget megadni nekik, amire csak szükségük lehet.
Ez ránk is igaz. Jézus nem azt ígérte, hogy az életünkben minden simán megy majd és soha nem lesznek problémáink. Azt viszont megígérte, hogy soha nem hagy el bennünket [Lásd: Máté 28:20, Zsidók 13:5] és mindig szeretni fog. [Lásd: János 14:21] Az utunk nem biztos, hogy könnyű lesz, [Lásd: János 13:33]] de nem kell egyedül haladnunk rajta.
Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a megpróbáltatások és a nehéz idők legyőzzenek, inkább használjuk őket arra, hogy megerősítsük kapcsolatunkat azzal, aki képes igazi reményt, örömet és békéd adni [Lásd: Róma 15:13], személyes nehézségeink leküzdése után pedig erősebbek leszünk, mint valaha. Pont úgy, mint Jézus első tanítványai.