Amikor a férjem egészsége meggyengült és kórházi tartózkodásai során gyakran mentem hozzá látogatóba, eltöprengtem, vajon min megy keresztül a többi beteg és látogató. Sokan, főleg a nagyon idősek, nap nap után csak feküdtek teljesen egyedül. Egy hónapon át mindennap bementem a férjemhez és ezek az idős emberek mindig egyedül voltak. Senki sem törődött velük.
Kinéztem férjem kórházi szobájának ablakán a közeli útra, ahol autók százai suhantak át és eszembe jutott a szegény elveszett emberiség. Megannyi magányos, szomorú ember és összetört szív.
Rájöttem, hogy mindenkinek, függetlenül attól, hogy éppen haldokolnak, vagy pillanatnyi szünet nélkül rohannak át az életen, szüksége van Isten szeretetére és kegyelmére. Rájöttem, hogy milyen nagy szüksége van Istennek ránk, hogy az embereket az Ő szerető szívéhez irányítsuk. Eszembe jutott ez az ének, amit gyakran énekeltem férjem ágya mellett:
Atyánk kegyelmének csodás fénye
Világítótorony életünk tengerében,
De a fényt mindig életben tartani
a mi feladatunk világítani.
Égjenek a kisebb fények,
küldjék világukat a tengerésznek,
Szegény, nyomorult hajótörötteket
gyertyánkkal a parthoz vezetgetve.
A bűn éje leszállt a világra,
hol dühödt tömeg fuldokol,
és buzgó szemek keresik
a fényt, a menedéket.
Vigyázz kicsi lámpásodra,
mert a szegény tengerész a habokban,
a part után kutatva
elveszhet a dühöngő viharban. [„The Lower Lights”, a zenét és a szöveget szerezte Philip P. Bliss, 1838-1876]
Isten, az Ő fia Jézus és a Szent Lélek a „nagy fények”, de a part menti kicsi fények azonban mi magunk vagyunk. Isten néhány szent feladatot bízott ránk, amikre külön hangsúlyt kell fektetnünk életünkben. Sok minden követeli figyelmünket és oly kevés az idő, hogy sokszor épp az igazán fontos dolgok maradnak el. Milyen áldás lehetnél családod és felebarátaid, azaz bárki számára, aki az utadba kerül és szüksége van Isten szeretetére és a te szeretetedre. Isten rajtad keresztül akarja szeretni őket.