Rengeteg a fájdalom ezen a világon. A szenvedés a történelem minden korszakán végigvonul, s az ember mindig is kereste ennek az okát. Mindig szerette volna megérteni, hogyan engedheti meg egy jó Isten a szenvedést? Őszintén, még senkitől sem hallottam olyan magyarázatot, amire azt mondtam volna – „Ó, most már teljesen értem! Így minden rendben a szenvedéssel, nem zavar a rák, az emberrablások, a szegénység, a háborúk és az összes többi borzalom!” Voltaképpen, úgy tűnik, hogy a válasz mindig a tragédiákkal súlyosan terhelt mérleg könnyebbik oldalán helyezkedik el.
Fiatalon, amikor valaki feltette a kérdést, hogy ha az Isten jó, hogyan engedheti meg, hogy ilyen szörnyű dolgok történjenek, rámtört a pánik, mintha egy másik ember Istenbe vetett hite lenne a tétje annak, hogy helyesen válaszolok-e. Ugyanakkor mindannyian ismerünk olyan embereket, akik a szívszorító veszteségek, szenvedések és fájdalmak közepette még mélyebbre ásták magukat a hitükbe, megerősödött az Istenbe vetett bizalmuk, vagy éppen pont a szenvedések vezették Istenhez. Persze vannak, akiket a fájdalom és a küzdelem arról győzött meg, hogy nem létezik Isten, vagy ha mégis, akkor nemigen törődik a teremtményei fájdalmával. Szóval megtanultam, hogy ebben a témában nincsen megfelelő válasz.
Jézus története, amikor feltámasztja Lázárt a halálból, érdekes bepillantást nyújt.1 Jézus megkapta a hírt, hogy barátja, Lázár nagyon beteg, mégis úgy döntött, hogy még két napig ott marad, ahol volt, és csak akkor indult Lázárhoz, amikor már tudta, hogy meghalt. Amint megérkezett, Lázár nővére, Márta azonnal Jézus elé sietett.
„Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
Ezután Mária is jön, még jobban felzaklatva…
Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle. És monda: Hová helyeztétek őt?
Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! Könnyekre fakadt Jézus. 2
A továbbiakban a történet leírja, ahogy Jézus kihívta Lázárt, aki felkelt és kisétált a sírból, annak ellenére, hogy már négy napja halott volt. A bámészkodók többsége elcsodálkozott, és a legtöbben elhitték, hogy Jézus a Messiás. Néhányan azonban még ekkor sem hittek.
Ebben a történetben Mária reakciója ugyanannyira természetes, mint amennyire emberi. Azt mondja: “Uram, ha Te itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” Ismerte Jézus gyógyító szolgálatát, és tudta, hogy megmenthette volna Lázárt. “Miért nem jöttél időben. Ha eljöttél volna, minden jobb lenne”. Én biztosan valami ilyesmit mondtam volna Jézusnak.
Mit tett Jézus? Sírt. Átérezte a fájdalmukat. Jézus már tudta, hogy fel fogja támasztani Lázárt a halálból, mert már korábban bejelentette ezt ebben a fejezetben, de meghatotta azoknak a fájdalma, akiket szeretett, és velük együtt sírt.
Ugyanakkor megdöbbentő, hogy néhányan még azután sem hittek, hogy látták ezt a csodálatos és dicsőséges feltámadást. Ez megerősít abban, hogy nem az a kérdés számomra, hogy hogyan válaszolok erre a kérdésre másoknak, hanem az, hogy hogyan válaszolok rá saját magamnak. Ebben a történetben látom, hogy:
- Jézus nem siet
- Jézus megjelenik
- Jézus sír
- Jézus közbeavatkozik
Ma már nincs velünk Jézus emberi testben, és a halálból való feltámadás szinte soha nem úgy történik, ahogyan e történetben Isten beavatkozott, de úgy gondolom, Ő még mindig teljesíti ezt a négy pontot.
Nem hiszem, hogy létezik egy teljesen kielégítő válasz arra, hogy hogyan lehet Isten jó és szerető, miközben megengedte azt a rengeteg szörnyű szenvedést, amit az emberiség elszenvedett. Talán, még ha Ő maga magyarázná is el, akkor sem értenénk meg, mert egyszerűen nem tudhatjuk, amit Ő tud, és nem láthatjuk, amit Ő lát. De megtanulhatunk bízni Benne – ezt a döntést azonban, senki nem hozhatja meg helyettünk.