Kineasz, egy görög politikus, az epiruszi Pürrhosz király barátja volt, és az ókor egyik legnagyobb hadvezéreként tartották számon. A király évtizedeket töltött saját birtokainak biztosításával, de a Görögországtól nyugatra fekvő Róma és Karthágó kiemelkedésével, elkerülhetetlen volt, hogy figyelmét az új hatalmak felé ne fordítsa.

A történet szerint Kineasz megpróbálta lebeszélni Pürrhoszt arról, hogy Itáliába hajózzon, és arra biztatta, hogy elégedjen meg a már meglévő birtokaival. “Ha az istenek meg is engedik, hogy legyőzzük őket, mi hasznunk lesz belőle?” – kérdezte Kineasz.

“Miután legyőztük a rómaiakat, egyetlen város sem lesz képes ellenállni nekünk egész Itáliában.”

“És ha már megvan Itália, mi lesz a következő lépés?”

“Szicília. Gazdag sziget, de könnyű lesz elfoglalni” – mondta Pürrhosz.

“Itt akkor véget vetünk a háborúnak?”

“Természetesen nem. Karthágó még csak akkor kerül elérhető közelségbe ” – mondta Pürrhosz. – “Miután elfoglaltuk Rómát és Karthágót is, nem marad senki, aki ellenünk mer fordulni?”

“És akkor mit teszünk majd?”

“Akkor, kedves Kineasz, majd jókat eszünk és iszunk, pihenünk és kellemesen elbeszélgetünk.”

Kineasz kifejezésre juttatta, amire célzott: “Mi akadályoz meg minket abban, hogy most azonnal ezt tegyük, anélkül, hogy további nehézségeket okoznánk másoknak és magunknak?”.

Pürrhosz és Kineasz végül Itáliába hajózott, és szerencsétlenségükre, számos sikerük ellenére, soha nem nyerték el azt a végső békét, amelyre a király utalt. Innen ered a “pürrhoszi győzelem” kifejezés is, ami a mai napig a nagy veszteségek árán elért győzelmet jelenti. Az ilyen győzelem  akkora áldozatokkal jár, ami voltaképpen felér egy vereséggel, mert megakadályozza a hosszú távú fejlődést.

Könnyű elszalasztani annak a lehetőségét, hogy élvezzük és megbecsüljük a meglévő áldásainkat, amikor annyira elfoglal minket a földi célok követése, hogy szem elől tévesztjük Isten országát1 és azokat a dolgokat, amelyek valóban békét és elégedettséget nyújtanak. Szolgáljon életre szóló tanulsággal Pürrhosz király története, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amelyek valóban számítanak.

  1. Lásd a Rómaiaknak írt levél 14:17. versét↑