Néha a legemberibb hangszernek is nevezik, mert nemes küldetése, hogy legmélyebb érzelmeinket is ki tudja fejezni. Mély, vibráló hangján úgy énekel, hogy megérintse lelkünket. Gyakran a hegedű vagy a cselló szólal meg a filmek legmeghatóbb részeiben, hogy kiemelje a képernyőn ábrázolt érzelmeket. Ahogy a híres hegedűművész, Joshua Bell is kifejezte: “Amikor egy hegedűdarabot játszol, mesélsz”.
Mitől olyan különleges ez a hangszer? Az elmúlt 300 évben, a Stradivari-féle hegedűkészítés aranykora óta rengeteg tanulmány készült. A hegedűket százféleképpen megröntgenezték, elemezték, mérték, titkuk mégis rejtély maradt. Vannak dolgok, amelyek nem mérhetők.
Magasan az olasz Alpokban található egy erdő, amit Zengő erdőnek (Il Bosco Che Suona) neveznek. Itt születnek a legnagyszerűbb hegedűk. A fák zord éghajlaton fejlődnek. Lorenzo Pellegrini erdőőr – vagy erdei kertész, ahogyan ő szereti magát nevezni – szenvedélyesen meséli el, hogyan növekednek a fák, amiből hegedűt készítenek. “Lassan, lassan, lassan! Fent a hegyekben olyan lassan nőnek, hogy időnként teljesen megtorpannak. Csupán csak erőt gyűjtenek. Vannak itt akár ezeréves fák is. El tudjátok ezt hinni? Nem szabad, hogy túl sok vizet kapjanak. A fa szívének száraznak kell maradnia. Ez biztosítja a legjobb fát. A fa szilárdságát. A mérhetetlen rezonanciáját!”
Saját életünk kies időszakaiban emlékeznünk kell erre. A Hangszerkészítő Mester talán éppen az előkészítési folyamatot végzi rajtunk, hogy olyan hangszerré válhassunk, amely vibrálásával örömkönnyeket csal majd hallgatói szemébe.
A bibliai időkben a Jeruzsálembe vezető úton volt egy száraz, kietlen vidék, tele úgynevezett “sírófával” (ami gyantát csöpögtet). Az embereknek gyakran át kellett haladniuk ezen a meggyötrő területen, de végül mindennel felért a nehéz út.
Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. Erőről erőre jutnak, [míg] megjelennek Isten előtt a Sionon. 1
Hasonlóan, akiket szomorúság nyomaszt – és ki az, akivel ne fordulna elő – képesek erőt meríteni az Istenbe vetett hitükből. Az igaz keresztény útja a nehéz időkben is olyan, mint egy felfedezőút, ahol lépésről lépésre halad “a frissítő források felé”.
Azonban térjünk vissza a Zengő erdőbe. A tökéletes fát a hangszínük alapján olyan szakemberek választják ki, mint Marcello Mazzucchi, egy nyugalmazott erdész, aki a “fák hallgatójaként” mutatkozik be. – “Megfigyelem őket, megérintem őket. Néha még meg is ölelem őket” – nyilatkozta. – “Ha odaadóan figyelünk rájuk, elmesélik az élettörténetüket, a traumáikat, örömeiket, mindent. Igazán alázatos teremtmények.” Amikor talál egy tökéletesnek tűnő példányt, azt mondja – “Nézd, tökéletesen egyenesre nőtt. Nagyon hengeres. Alul nincsenek ágai se. Ha engem kérdezel, egy hegedű rekedt benne.”
Mazzucchi elővesz egy kis kézifúrót, és mint egy dugóhúzót a kéregbe csavarja. Figyelmesen fülel. A fúró, minden egyes alkalommal, amikor egy új fakarikába ütközik, kopogó hangot ad ki. Aztán kihúzza a keletkezett forgácsot, alaposan megvizsgálja, és bejelenti: “Magnifico!”
Jézus azt mondta, hogy nem mi választottuk Őt, hanem Ő választott ki minket (lásd János evangéliuma 15:16). De a tökéletes hegedűfával ellentétben Jézus nem a jóságuk vagy tökéletességük alapján választja ki az embereket. Ha visszatekintünk az olyan bibliai hősökre, mint Noé, Ábrahám, vagy a tizenkét apostol, láthatjuk, hogy hozzánk hasonlóan ők is tele voltak hibákkal, Isten azonban mindegyikükben meglátta a lehetőséget, a nagyszerűséget, amit talán saját maguk sem ismertek fel.
Mielőtt kivágná, Mazzucchi meggyőződik, hogy a közelben apró lucfenyőcsemeték nőnek a hegedűk következő generációi részére. A felnőtt fa eltávolítása beengedi a napfényt, és így segíti a facsemeték fejlődését. “Amint egy fa kidől, az árnyékában rejtőző fiatalabb fák hirtelen növekedésbe kezdenek” – mondja. És ezek közül néhányan maguk is hangszerekké válnak, amelyeken évtizedeken át, sőt évszázadok múlva is játszanak majd. A fa meghal, de új formájában tovább él.
A megfelelő időben, amikor minden körülmény optimális, a fát lapokra vágják, és kiteszik száradni. Egy hegedűfa szárítási vagy érlelési ideje, méretétől és vastagságától függően, általában legalább tíz év. Egy ötvenéves fa természetesen, sokkal jobb.
Ha legközelebb meghallod egy hegedű hipnotikus hangját, emlékezz rá, mennyi tényezőn múlik egy hegedű elkészítése. Hasonlóképpen, talán te magad is folyamatos formáláson mész keresztül, és ami ma történik az csupán előkészület arra a varázslatos pillanatra, amikor felgördül a függöny, a Mester húrjaidra helyezi a vonóját, hogy eldalold a történetedet.
- Zsoltárok könyve 84:6–8↑