Egy általános tévhit, hogy a Jóreménység foka az afrikai kontinens déli csücskénél fekszik. A valóságban azonban, az Atlanti- és az Indiai-óceán találkozási pontja onnan még körülbelül 150 km-re, délkeletre esik. A tény, hogy ez a tévedés egyáltalán ilyen sokáig fennmaradhatott, és még ma is sokan nem tudják, jól rámutat, hogy mennyire megközelíthetetlen és félelmetes volt ez a terület évszázadokon át. Bár Afrika megkerülésére már jóval a kereszténység ideje előtt kísérleteket tettek, a dokumentumok szerint az első sikeres utat Bartolomeu Dias portugál hajós hajtotta végre 1488-ban. (Azóta kiderült, hogy a sikerének az volt a titka, hogy a szárazföldtől messze, a nyílt óceánon hajózott, ahelyett, hogy a partok mentén haladt volna).
Dias eredetileg a Viharfok nevet adta a területnek, de a portugál király felülbírálta azt, és inkább a ma is ismert Jóreménység foka elnevezést választotta, hogy a keletre vezető útvonal reményét jelképezze.
A halál – csakúgy, mint a “viharfok “, ahol élet és remény hajótörést szenvedtek – legyőzetett, amikor Jézus húsvét reggelén feltámadt a halálból. Amikor Mária Magdolna és két másik nő elment Jézus sírjához, még sötét volt. Fogalmuk sem volt, hogyan mozdítsák el a sírt lezáró követ, hogy bebalzsamozhassák Jézus testét. Meglepetésükre, mire a sírhoz értek, a kő el lett gördítve…. – de a test eltűnt.
Mária megpillant egy idegent, aki megszólítja. A férfi egyetlen szava világosságot gyújt szive sötétségében: “Mária” – hangzik a férfitól. Mária felismeri a hangot, bár nem tudja mire vélni. Meghökkentő és hihetetlen, amit hall, de mégis igaz – Jézus él!
Jézus feltámadásának eredményeképpen, akárcsak a tizenötödik századi felfedezők, mi is túlláthatunk a “Viharfokon”, megpillantva a Mennyország és az Istennel való örök élet reménységét. Jézus még mindig velünk van, és mindannyiunknak azt ígéri: “Mivel én élek, ti is élni fogtok.” 1. Ez hitünk mozgatórugója, ami miatt ebben a hónapban a húsvétot ünnepeljük.
- János evangéliuma 14:19↑