Néhány évvel ezelőtt egy rendkívül tehetséges barátom órákat töltött egy aprólékosan kidolgozott karácsonyi modell megépítésével. Közepén az istálló volt látható, de ennél sokkal többet láthattunk, mert egész Betlehemet és a tájat magában foglalta.
Az épületeket megfestette, az utcákat burkolattal látta el, a kertek alatt és a dombokon moha nőtt, a faluban pedig boltok, előkelő házak, fogadók és sok-sok ember volt látható, itt-ott egy-egy kóbormacskával kiegészítve.
Én soha nem lennék képes ilyesmit alkotni. Hogy őszinte legyek, még az is gondot okoz számomra, hogy nagyjából használható papírrepülőt hajtogassak. Barátom tehetsége hihetetlen jó szívvel párosult, mivel a következő évben nekem ajándékozta alkotását.
Lenyűgözött, hogy nem csupán azt láthattam, ami az istállóban történik, hanem azt is, ami a városban közben folyt. Kézzelfoghatóvá tette a tényt, hogy miközben a pásztorok az angyalok karát nézték és hallgatták, a legtöbb ember úgy jött ment a városban, hogy fogalma nem volt arról, ami tőlük nem messze történik.
Bizonyos szempontból ez történik manapság is. Könnyű úgy megélni a Karácsonyt, hogy igazán felfognánk jelentőségét. Az ünnep igazi, mély jelentése akkor is feledésbe merülhet, ha beleéljük magunkat az évszak „varázsába.“
Anélkül, hogy Betlehem lakói tudták volna, azon a bizonyos első Karácsonyon egy csodálatos dolog történt a közelükben. Ez a csoda idén is megtörténhet, ha a szívünket kitárjuk irányába. Nem biztos, hogy látványos eseményt kell várnunk, de ha nem vigyázunk elsuhan mellettünk. Szerintem a Karácsony egy varázslatos időszak és kíváncsian várom, mit tartogat számomra. Remélem te is!