Amikor azt mondom – „szeretlek! csak téged!” – ez minden egyes gyermekemnek szól az élet minden területén. Azokhoz szólok, akik messze, a szeretetemtől eltávolodva érzik magukat. Azokhoz, akik úgy érzik, nincs számukra megbocsátás és remény, mert kudarcot vallottak.
Pont olyannak szeretlek, amilyen vagy! Ebben a pillanatban is a szeretetem nyújtom feléd. A megbocsátásom, a kegyelmem, a szeretetem mind a tiéd, csak fogadd el őket. Nincs más vágyom, mint hogy közel tarthassalak szerető szívemhez.
Nem róvom fel a hibáidat, a bukásaidat, a tévedéseidet. Amikor rád nézek, a jót látom benned és a lehetőségeket, amelyeket mások nem. Látom a szívedet – és szeretlek.
Látom a könnyeidet. Hallom sírásodat. Átérzem minden csalódásod, minden aggodalmad, a terheidet és vágyaidat. Mindent tudok rólad – minden hiányosságodat, minden tökéletlenségedet ismerem. Látom a szívedet mindazzal, ami benne lakozik, és szeretlek.
Mindig ott vagyok melletted. Sosem hagytalak cserben, és soha nem foglak magadra hagyni. Jöjj hozzám, bízd rám minden terhedet, a fáradtságodat, és szegezd tekinteted az örökkévalóságra, ahol mindörökké, halhatatlanul és vég nélkül a szeretetemben élsz majd!