Az év igen eseménydús volt. egyik határidő a másikat követte. Angolt tanítottam egy magániskolában és mellette otthon is korrepetáltam néhány diákot. Eközben az orosz diplomámon és az angol nyelvvizsgámon is dolgoztam. Nem utolsósorban pedig keresztény összejöveteleket tartottam egy egyetemi központban és egy angol nyelvi klubban. A naptáram tele volt és nagyon élveztem.
Majd elfelejtem, hogy mindeközben a diplomamunkámat is be kellett fejeznem. Már egy éve dolgoztam ezen, anyagot gyűjtöttem, elemeztem a meglévő információkat, kikértem a tanárok tanácsát, átírtam bizonyos részeket, stb. Február végére azt gondoltam, hogy a munka javán már túl vagyok és csupán a részleteket kell kidolgoznom. Hihetetlen csalódás volt, amikor a mentorom közölte, hogy „mesterművem“ nem érte el a kívánt színvonalat és azt javasolta, hogy kezdjek neki az egésznek elölről.
Eddig a pontig minden rendben ment. Délelőttönként és délutánonként tanítottam, este és a hétvégéken pedig tanultam, és valami csoda folytán még a barátaimra is maradt egy kis időm. Az új helyzet azonban mindent felborított. Már csak két hónapom maradt a júniusi beadási határidő előtt. Másfél hónapra volt az angol nyelvvizsga is. Az iskolai csoportomnak is közeledtek a vizsgái, ami számomra is többletmunkát jelentett.
Május elejére tele voltam aggodalommal és olyan mértékben elhatalmasodott rajtam a stressz, hogy már-már a depresszió határát súrolta. Ekkor, nem túl meglepő módon megbetegedtem. Egy hétig az ágyat nyomtam hörghuruttal. magas lázzal és nagyon csúnyán köhögtem. Kényszerpihenőm során a Bibliát olvastam, imádkoztam és Jézussal beszélgettem. A legfontosabb lecke, amit megtanultam ezalatt az idő alatt, hogy ne stresszeljem magam. Nem segít. Nem működik. És nem éri meg.
Miután visszanyertem az erőmet, átírtam a diplomamunkámat és sikerült megvédenem is. A diákjaim mind átmentek a vizsgán és az iskolai papírmunkával se maradtam le. Sajnos a Cambridge nyelvvizsga nem sikerült. Nagyon sajnáltam, de nem ez volt a világvége. Jövőre jobban felkészülök, remélhetőleg kevesebb stresszel.
Visszapillantva hálás vagyok a betegségemért, mert emlékeztetett arra, hogy mindig kommunikálnom kell a Főnökömmel és megkérni, hogy adjon bölcsességet, tudást és békét. Ez a legjobb antidepresszáns.