Ma a Costco-ban jártam, hogy visszavigyem az ott vásárolt porszívót, mert nem működött. A visszavétel után viszont új porszívó után kellett néznünk, így megkerestük a megfelelő sort a boltban, ahol elég sok model közül lehetett választani. Éppen aznap az egyik márka képviselője is ott volt és bemutatta termékük működését.
A hölgy igazán jó értékesítési szakember volt. A márka logója bele volt hímezve a blúzába és elmesélte, hogy otthon ő is ezt a márkát használja. Ez a porszívó kétszer annyiba került, mint a többi, de olyan szenvedélyesen beszélt a gépek értékéről és teljesítményéről, hogy nem volt nehéz meggyőzni bennünket arról, hogy ilyet vegyünk, miközben végig azt gondoltuk, hogy jó vásárt csinálunk. Ismerte a termékét, büszke volt rá és elhitette az emberrel, hogy neki is pont erre van szüksége.
Miközben kiperkáltuk a vártnál nagyobb összeget a csoda porszívóért és azon álmélkodtunk, hogy milyen csoda, hogy bárki rá tudott venni arra, hogy ennyit fizessek egy termékért, feltettem magamnak a kérdést, hogy én vajon képes lennék-e ilyen sikeresen eladni bármit, és, hogy vajon Jézust is ilyen szenvedélyesen adom-e át másoknak. Amikor valaki rám néz, vajon meg tudja állapítani, hogy Őt „képviselem“? Én is ennyire szenvedélyes vagyok a „termékkel“ kapcsolatban, hogy meg tudok győzni másokat arról, hogy szükségük van rá?
A kérdésre nem volt egyszerű a válasz. Azt hiszem Jézus követőiként az a legfontosabb célunk, hogy ha ránk néznek, mások is akarják Őt. Ha ezt a célt nem érjük el, akkor csak egy megoldás van: jobban meg kell ismernünk a „terméket“.
Arra a következtetésre jutottam, hogy ha nem vagyok elég szenvedélyes Jézussal kapcsolatban, akkor nem ismerem Őt eléggé. Ha nem vagyok képes elérni, hogy mások több teret akarjanak adni Jézusnak az életükben, akkor valószínűleg én sem adok Neki eleget az enyémban. Ha abban reménykedünk, hogy másokat Krisztushoz vonzzunk, akkor nekünk is közelednünk kell Hozzá. És mint minden kiemelkedő termék esetében, az eredmény magáért beszél majd.