Ragyogjon a ti világosságotok!

Első alkalommal 20 évvel ezelőtt találkoztam Marinával egy japán civil szervezet által bosnyák menekült nőknek rendezett workshopon. Melegszívű volt és barátságos és csodálatos művészi képességei nagyban hozzájárultak a workshop sikeréhez, pedig csupán arról volt szó, hogy segített üdvözlőlapokat készíteni néhány asszonynak. Pár évvel később két autóbusznyi menekült asszonyt kísért Olaszországba egy csereprogram keretén belül. Itt jöttem rá, hogy milyen jó a humorérzéke. Viccekkel, dalokkal és magával ragadó kacagásával varázsolta csodálatos élménnyé az utazást.

Később hallottam, hogy gondjai voltak a házásságával, és miközben élete nehéz szakaszához érkezett, egyre többször látogatott meg, hogy vígaszt keressen, közös imát kérjen és lelki tanácsot kaphasson. Gyakran sírt, és egykor vidám személyisége egyre kétségbeesettebb és szomorúbb lett. Ennek tetejébe egy újabb harc elé is nézett, ezúttal a mellrákkal.

Észrevettük, hogy minden évben, farsang idején (ami egyébként nagyon jelentős esemény a városunkban), rendszeresen eltűnt néhány napra. Egy alkalommal a férjem összefutott vele az egyik felvonuláson és Marina arcán ismét a régről megszokott mosoly ragyogott. Amikor legközelebb nálunk járt, a férjem a következőket mondta neki: „Szerintem te egy született bohóc vagy! És ráadásul nemcsak másokat teszel ezzel boldoggá, hanem úgy látom, hogy te magad is boldog vagy tőle. Ez egy ajándék az Úrtól. Nem akarsz velünk jönni, amikor legközelebb bohócterápiát tartunk másoknak? Garantálom, hogy megváltozik tőle az életed!“

Elfogadta az ajánlatot és az élete tényleg megváltozott. Rendszeresen eljárt bohócterápiás eseményeinkre, segített kiképezni a fiatal önkénteseket, később pedig saját vállalkozásba kezdett születésnapok és egyéb összejövetelek szervezésére. A helyi tévé riportot készített vele és még az újságok is írtak róla. A városban lassan mindenki megismerte és megszerette. Néha betegeskedik, vagy érthető módon kimerül, de ez sohasem tart sokáig. Saját szavaival így fogalmazta meg szemléletét: „Elég néhány otthon eltöltött nap az újrakezdéshez és feoltöltődéshez. Fel kell vennem saját bohócruhámat, majd kimenni a házból, ki a napra, hogy boldoggá tegyek valaki mást. Ez a legjobb gyógyír a saját problémáimra.“