A megbocsátás az egyik legnehezebb dolog, de valahányszor átadjuk fájdalmainkat Istennek, és azt mondjuk neki – “Jézus, vedd ezt el tőlem! Nem akarom többé, elegem van belőle!” – akkor Ő a szeretetével befedi a sebeket, eltünteti a gyötrelmeket, a kínokat, és újra egésszé tesz minket.

Isten minden helyzetet átlát és megérti minden ember szívét. Talán mi magunk nem foghatjuk fel az okát, amiért valaki egy bizonyos módon bánt velünk, amiért azt cselekedte, amit tett, de ez nem megértés kérdése, hanem a megbocsátásé. Gyakran, azonban, a megbocsátás nehéz. Nem természetes dolog számunkra. Ezért mondja Isten, hogy szükségünk van a segítségére – ugyanis Tőle kapjuk a szeretetet és a kegyelmet a megbocsátáshoz.

Mindenkivel történnek rossz dolgok. A lényeg, hogyan kezeljük a gondokat, problémákat, fájdalmakat és csalódásokat. Amikor megengedjük magunknak, hogy nehezteljünk másokra a bántó dolgaik miatt, a neheztelés keserűséghez vezet. Ha pedig szabad utat engedünk a keserűségnek, az legyengíti a lelket. Ilyenkor a szív és az elme egyre fogékonyabbá válik a negatív gondolatokra, más helyzetekben és más személyekkel kapcsolatban is. A keserűség olyan, mint egy eke, amely előkészíti a szívet az elégedetlenség és az elcsüggedés magjainak. A fájdalmaidat add oda Istennek, és engedd el az egészet, mert különben a keserűség elhatalmasodik, és közben magad is rengeteg kárt okozol majd másoknak.

Általában, nehezteléssel és haraggal a szívedben, képtelenné válsz tisztán látni a dolgokat. Ilyenkor még Isten különleges kis ajándékait sem tudod értékelni, a keserűség annyira elvakítja szemeidet a jóra. Amint azonban, mindent odaadsz Istennek, kitisztul a látásod, és újra megérzed az Ő szeretetét.

Semmi sem változtat azon a tényen, hogy a rossz dolgok megtörténtek, de a rád gyakorolt hatásukat megváltoztathatod. Eltemetheted, és magad mögött hagyhatod őket, hisz Isten képes jóra fordítani a tapasztalatot. Szabadságra lelsz, amikor elengeded a rosszat, és nem hagyod, hogy irányítsák az életedet. Persze, ez nem azt jelenti, hogy úgy teszel, mintha a sérelem vagy fájdalom meg se történt volna, hanem azt, hogy amikor Isten a kezébe fogja ezeket a sötét, szomorú, bántó, fájdalmas, sőt igazságtalan történéseket, jól átgyúrja, átdolgozza azokat, és valami jót teremt belőlük az életedben (lásd Rómaiaknak írt levél 8:28).

Amikor valóban átadod Istennek minden gondodat és terhedet, Ő képes rá, hogy enyhítse a szenvedést, begyógyítsa a sebeket, lecsillapítson minden gyötrelmet, minden kínt – bármit, amivel küzdesz még a múltból. Csak annyit kér, hogy engedd el őket.

Fontos emlékeztetni magunkat, hogy nekünk is szükségünk van megbocsátásra. Jézus azt mondja, hogy ha mi megbocsátunk azoknak, akik megbántottak minket, akkor a mennyei Atyánk is megbocsát nekünk (lásd Márk evangéliuma 11:25-26). Ha felismered, hogy te is szoktál hibázni, és hoztál már rossz döntéseket, amivel megbántottál másokat, akkor tudod, hogy neked is nagy szükséged van megbocsátásra és irgalomra, ez pedig segít, hogy magad is megbocsátó és irgalmas tudj lenni másokkal.

Természetesen, miután egyszer már mindent átadtál Istennek, ezt tovább is folytatnod kell. Miután megbocsátottál, gondosan őrizned kell a lelkedet, és kerülnöd kell a kritikus gondolatokat, amelyek jövőbeli haraghoz és keserűséghez vezethetnek. Ellene kell állnod a kísértésnek, hogy a sérelmeken rágódj, és rossz gondolatokat dédelgess azokról az emberekről, akik megbántottak.

Fordulj Istenhez újra és újra, szeresd Őt, és bízz rá mindent!  Ő soha nem fog cserbenhagyni. Még ha mások leszerepelnek is a szemben, vagy ha a helyzet csődbe fullad, esetleg úgy érzed, te magad befuccsoltál, Isten soha nem vall kudarcot! Az Ő terve soha nem hiúsul meg, az Ő szeretete soha nem bukik el, kezében tartja az életedet. Ha ezt el tudod hinni, cselekedj ennek megfelelően, és sokkal boldogabb leszel.

Bocsáss meg! Engedd el és hagyd magad mögött a keserűséget! Előre haladj! Ahogy ezt követed, úgy a szíved is szeretőbbé, együtt-érzőbbé és adakozóbbá válik; Isten segíteni tud, hogy erősebb, jobb emberré válj, akire mások is pillérként támaszkodhatnak. Más szóval, magad is Istenhez hasonlatossá válsz!