Gondolkoztál már azon, hogy mi történik veled a halálod után? Mi vár rád a “túlvilágon”? – Persze, ha egyáltalán létezik a túlvilág. Létezik a Mennyország? Ha igen, milyen? Vajon boldog leszel ott? Megtalálhatod-e ott a szeretteidet? Miben különbözik majd az ottani életed a földitől?

A Biblia sok mindent bemutat abból, ami a Mennyben vár ránk – leírja milyen hely lesz, milyenek leszünk, milyen testben élünk majd ott, milyen lesz az életünk. Emellett, többen beszámoltak halálközeli élményükről is, amikor egy pillanatra meghaltak, a Mennybe mentek, ahonnan aztán visszatértek, hogy elmeséljék élményeiket.

Az Ige szerint az egyik legjelentősebb különbség a földi és a mennyei élet között az, hogy a Menny egy tökéletes hely, amit Isten jelenléte tölt el, ahol élvezhetjük a földi élet minden szépségét és csodáját a bánat, a fájdalom, az üresség, a magány és a félelem nélkül, önzés, kapzsiság, gyűlölet és pusztítás nélkül, amiket oly gyakran látunk és tapasztalunk a körülöttünk lévő világban.

Isten országát betölti majd a szeretet, a szépség, a béke, mindent körülölel a vigasztalás és megértés, tele lesz örömmel, együttérzéssel, de legfőképpen magának Istennek a szeretetével, aki mindenkinél jobban szeret minket. A Biblia arra tanít, hogy Isten a szeretet Istene, sőt Ő a szeretet Lelke. 1 Ezért az Ő otthona a Mennyek országa, a szeretet otthona, ahol nem lesz többé fájdalom, bánat, elutasítás, gyász vagy magány.2

A Bibliából tudjuk, hogy a túlvilágon nem valamiféle arctalan, test nélküli lelkek leszünk, formátlan füstfelhőként keringve a levegőben. A mostanihoz hasonló testünk lesz, a földön tapasztalt betegségek, kellemetlenségek, öregedés és fájdalom nélkül. 3 Élvezni fogjuk egymás társaságát, és örökké boldogan élhetünk majd, együttlétben azzal, aki teremtett és szeret minket.

A jó hír az, hogy bárki, aki Jézusba veti hitét és szívébe fogadja Őt, beléphet a Mennyek országába. Bárki megtapasztalhatja azt az örömöt, a beteljesedést és örökké tartó szeretetet, amit Isten szánt részünkre az eljövendő életben.

Egyikünk sem elég jó ahhoz, hogy megérdemelje a Mennyországot; a saját érdemeink alapján, egyikünk sem kerülhetne oda. Isten ezért küldte a Fiát több mint 2000 évvel ezelőtt a földre. Jézus megfizette az üdvösségünk árát azzal, hogy meghalt az emberiség bűneiért. Ha hisszük, hogy Ő a Megváltónk, megkapjuk az örök élet ajándékát. Így szabadulunk meg annak a terhétől, hogy megpróbáljunk megfelelni és elég jónak lenni ahhoz, hogy a Mennybe jussunk, hiszen erre képtelenek lennénk. Mindannyian tökéletlen, gyenge emberi lények vagyunk.

Jézus a kereszthalálával mindannyiunk számára megnyitotta az örök életre vezető ajtót. Az üdvösség Isten ajándéka, amit nem érdemelhetsz ki, de el sem veszítheted azáltal, hogy túl rossz lennél hozzá. Jézus úgy szeret, ahogy vagy. Ismer téged. Ismeri a gondolataidat és mindent, amit valaha tettél, még a legmélyebb titkaidat is. Mindent tud rólad, és mégis szeret, mert az Ő szeretete végtelen.

A szeretete messze túlmutat mindenen, amit itt a földön megérthetünk vagy láthatunk. Isten szeretete képes betölteni a teljes ürességet és meggyógyít minden fájdalmat, vagy sérülést. A szeretete örömmel tölti el a szomorúság helyét, a fájdalmat nevetésre fordítja, beteljesülést nyújt a céltalanság és jelentéktelenség helyett. Bármikor hívhatod Őt, amikor szükséged van rá, és a szeretete veled lesz, hogy segítsen.

Ha kitárod szívedet Jézus előtt, és beengeded az életedbe, örökké veled lesz. Soha nem veszítheted Őt el! Ha egyszer már behívtad magadhoz, örökre biztosítja a helyedet a Mennyben. Ez a helyfoglalás soha nem törölhető, és a földi életed után örökre ott lakhatsz Vele együtt!

Bár az üdvösség ingyenes ajándék, Jézus azt szeretné, hogy miután befogadtad Őt a szívedbe, minden tőled telhetőt megtegyél, hogy másokat szeress, és beszélj nekik Isten mennyei országáról. Oszd meg másokkal az igazságot Jézusról, a szeretetéről, hogy ők is megtapasztalhassák ezt a csodálatos örömöt – mind ebben az életben, mind a következőben!

  1. Lásd 1.János 4:8 és János 4:24
  2. Lásd Jelenések 21:4.
  3. Lásd 1.Korintus 15:50–53.