Kérdés: Miért engedi meg Isten a szenvedést? Nem törődik velünk?
Válasz: Istent minden bizonnyal törődik! Elszomorítja, amikor szenvedni lát minket. A Biblia azt mondja nekünk: “Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” 1
Jézus is együttérez a gyengeségeinkkel, hiszen “hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” 2 Bizonyosan tudja, mit jelent szenvedni, hiszen megkínozták, majd keresztre feszítették az egész emberiség bűneiért.
A Biblia azt ígéri, hogy egy napon minden szenvedés véget ér azok számára, akik szeretik Istent. A mennyben “Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”3
Addig azonban, bármit is engedjen meg Isten, mindennel célja van, még akkor is, ha ez a cél nem mindig nyilvánvaló számunkra. Például a megpróbáltatások gyakran kedvességet és a jóságot szülnek. Akik nem engedik, hogy a nehézségek miatt megkeseredjen vagy megkeményedjen a szivük, azokban a bánat, az áldozathozatal és a szomorúság több szeretetet, gyengédséget és együttérzést szül, és erősíti a jó tulajdonságaikat. – Ha már megtaláltuk Jézusban Isten szeretetét, akkor meg szeretnénk osztani ezt a szeretetet másokkal, hogy az ő szenvedéseiket is enyhítse, és válaszként őket is átsegítse a nehéz időkön.
Bár Isten Igéjét olvasva sok mindent megérthetünk a szenvedés örök kérdéséről, lesznek kérdések, amikre csak a mennyben kapun választ. Isten útjai nem a mi utaink, és bizonyos dolgokat majd csak akkor fogunk megérteni, amikor Isten szemével láthatjuk őket. 4
“Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm.” 5 – olvashatjuk a Bibliában. Az idő múlásával szenvedéseinket is új perspektívából látjuk, és bölcsebbé, megértőbbé válunk mások szenvedéseivel szemben.
Annak ellenére, hogy keveset tudhatunk és csak korlátozott módon érthetjük meg az élet mélyebb kérdéseit, egy dologban biztosak lehetünk, ez pedig az Isten kimeríthetetlen szeretete. A fájdalmak és a gyász idején sem hagy minket reménytelenül és tehetetlenül. “Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, …sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” 6