Keresztény családban nőttem fel, de kamaszkoromban, látva a világ problémáit kételkedni kezdtem a hitemben. Történt azonban, hogy a srác, akivel tizennyolc éves koromban jártam mélyen hívő volt. Időnként beszélgettünk a hitről, és ő annyira őszinte volt, hogy elkezdtem kételkedni a kételyeimben.
Egy napon elővettem az Újszövetségét, elmentem egy közeli parkba, majd leteleptem egy tó partján. Az elején kezdtem, Máté evangéliumánál. A Hegyi beszédhez érve megdöbbentem. Pont olyan elvekről olvastam ott, amik mentén én is élni akartam, csak eddig soha sehol nem láttam ilyen világosan megfogalmazva őket.
Az egész délutánt olvasással töltöttem, egyik evangéliumtól a másikig haladva. Olyan volt az egész, mint egy filmjelenet, amikor valaki annyira koncentrál valamire, hogy minden más eltűnik számára. Galiea halászfalvainak poros utcáin találtam magam, majd a jeruzsálemi nagytemplomban, utána Jézus egyik tanítványává változtam, aki epedve várja a Szavait.
Mire János szavaihoz értem a nap már lemenőben volt én pedig visszaérkeztem a földre. Teljesen átformálva értem haza és semmi mást nem akartam, mint megtudni, hogy hogyan élhetem azt, amit Jézus tanított. Néhány hónappal később megmutatta, hogy mi az életem küldetése, azóta pedig mindent megteszek, hogy ezt be is töltsem.
Jézus megismerése a legnagyobb felfedezés, amit bárki elérhet a világon! Egyszer valaki azt mondta, hogy a Biblia olvasása olyan, mintha az ember saját magáról olvasna, mert mi is része vagyunk a történetnek, ami mindannyiunk életében játszódik egyszerre. A legjobb pedig az, hogy tudjuk, a történetnek jó vége lesz!