Nem jönnek vissza!

Emlékszem az érzésre, amikor végre megértettem. Egyedül voltam. Féltem. Bizonytalanságot éreztem. Évekig dolgoztam egy szociális projekten egy szegény dél-ázsiai országban. Napjaim elfoglaltak voltak és sokat beleadtam a munkába. Ettől függetlenül nem rajtam állt vagy bukott a dolog, én is csupán egy fogaskerék voltam a gépezetben és ez teljesen rendben volt így velem. Biztonságban éreztem magam, a többiek sok éves tapasztalatára támaszkodva, nem beszélve a pénzügyi támogatásukról. Nem sok minden felől kellett aggódnom.

Azután egyetlen nyár alatt minden megváltozott. Bizonyos egészségügyi problémák és gyerekeik tanulmányi igényei miatt munkatársaim tervei radikálisan megváltoztak. Elköltöztek és a projekt felelőssége az én vállamra szállt, már ha egyáltalán marad valami a projektből.

Tudtam, hogy alaposan át kell gondolnom a helyzetet és számot vetni a projekt jövőjéről. Az elkövetkezendő néhány hónappal nem volt gond, mert társaim elég forrást hagytak, hogy efelől ne kelljen aggódnom. De azután? Fogalmam sem volt, hogy mi lesz.

Ugyanebben az időben olyan beteg lettem, mint soha korábban. Több mint egy hónapig ki se tudtam kelni az ágyból és enni is alig tudtam. Furcsa módon a betegség megakadályozta, hogy kétségbeessek a helyzet miatt, ami ismerve magamat másképp elkerülhetetlen lett volna. Egyszerűen túl beteg voltam ahhoz, hogy aggódjak. Nem volt másra erőm, mint túlélni a következő napig. Aggódásról szó sem lehetett. És amíg beteg voltam, Isten erős maradt és dolgozott helyettem.

Nem történtek hatalmas változások vagy isteni csodák, de mindig jutott arra, amire kellett. Például jelentkezett néhány önkéntes a szociális projektre. Adódott egy munkalehetőség, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Amikor egy ajtó bezárult, egy másik kitárult. Mindig nagyra becsültem a biztonságot, de a sok változás és újdonsült függetlenségem közepette, újfajta biztonságot és boldogságot fedeztem fel. Egy szilárd elhatározásra jutottam: Tudtam, hogy ameddig csak lehet, amíg Isten megsegít, folytatni fogom a munkám.

Az életem tele van kihívásokkal és kiszámíthatatlan helyzetekkel, de boldogabb vagyok, mint valaha. Hiszem, hogy Isten akkor is meg tud oldani egy helyzetet, ha mi semmilyen módon nem tudunk segíteni ebben. Hogyan is hihetném másképp, amikor pontosan ezt tette velem is?