Érezted már úgy, hogy mások igazságtalanul alkotnak véleményt rólad? Talán már volt rá példa, hogy valaki az alapján értekezett veled, amit “tudni vélt”, vagyis amit itt-ott hallott rólad, anélkül, hogy ismerte, vagy megértette volna a valódi énedet – még talán anélkül is, hogy korábban találkoztatok vagy beszéltetek volna.
Néha úgy érzem, sokan hajlamosak negatív következtetéseket levonni Mária nővéréről, Mártáról, az alapján, amit a két testvér Jézushoz fűződő kapcsolatáról olvashatunk Lukács evangéliuma 10. fejezetében.
Jézus … betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket.
Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” 1
Mária cselekedetei fontos tanulságot emelnek ki ebben a történetben. Rendkívül nehéz különbséget tenni a “legjobb dolgok” és a “jó dolgok” között – úgy dönteni, hogy elengedjünk valami jót, miközben a legjobb után nyúlunk. Megtanulni tehát, hogy olyanok legyünk, mint Mária, igazán méltó cél.
Mártáról azonban, egy másik történetben – János evangéliuma 11. fejezetében – is szó esik, ahol megismerhetjük Márta néhány erősségét.
Ez a rész Lázárról, Mária és Márta testvéréről szól. Nyilvánvalóan, Jézus közel állt a három testvérhez, mert amikor Lázár megbetegedett, a testvérei hírt küldtek Jézusnak, remélve, hogy meglátogatja és meggyógyítja őt, mielőtt az állapota tovább romlana.
Ehelyett az ellenkezője történt. Jézus ott maradt, ahol volt, Lázár pedig meghalt. Jézus csak ezután ment Betániába, Lázár szülővárosába.
Előtte azonban, amikor Jézus elmondta a tanítványoknak, hogy Lázár meghalt, azt mondta: “Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek.” 2
Betániához közeledve, Márta kiment Jézus elé, és amikor odaért hozzá, így szólt:
Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala. 3
Ezek a kijelentések egy erős hitű asszonyról tesznek bizonyságot. Márta szörnyen gyötrődhetett a bátyja halála miatt, nem beszélve arról, hogy valószínűleg értetlenül állt az előtt, hogy Jézus miért nem jött Betániába, amikor először kérték. Azt is vegyük figyelembe, hogy Jézus nem mondta egyértelműen: “Ma feltámasztom a bátyádat a halálból!” Nem magyarázta el azt sem, hogy mit ért azon: “Mindenki, aki él és hisz bennem, soha nem hal meg”.
Bár nem ismeri az összes részletet vagy azt, hogy Jézus mit fog kérni az Atyjától, Márta bízik Jézusban, hogy azt fogja cselekedni, ami a javukat szolgálja. Azt mondja: “tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. … Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia”.
Lázár pedig – aki akkor már négy napja halott – felkel és kisétál a sírjából! E hihetetlen csoda eredményeként még több ember hitt Jézusban.
Sok mindent fontolóra vehetünk ebben a két fejezetben. De amennyiben Mária és Márta összehasonlításáról van szó, a következő gondolatok vannak bennem:
Mindenkinek vannak erősségei, és mindenkinek vannak hibái. Mindannyiunknak vannak dolgai, amiket büszkén vállalunk és amikre bátran mondjuk “nos, ilyen vagyok!” Vannak dolgok, amiket szeretünk magunkban, és dolgok, amik frusztrálnak, vagy amelyeken megpróbálunk változtatni. Ugyanakkor senki sem akarja, hogy valamelyik baklövése alapján jellemezzék őt mások, vagy hogy tartósan megbélyegezzék valamilyen “hibája” miatt, amit elszúrt. Ez igazságtalan.
Ahelyett, hogy úgy gondolnánk Mártára, mint arra a testvérre, aki “nem a legjobb részt választotta”, mert “a szorgoskodással volt elfoglalva”, miért ne helyeznénk a róla alkotott képünket egy kicsit más fénybe – miért ne emlékeznénk rá úgy, mint az asszonyra, aki hatalmas veszteségek közepette is hitt és bízott Jézusban.
Szeretném, ha karakteremben meglennének mind Mária és Márta erényei is: szorgalmas, dolgos, bizakodó, hogy magam is a hitemet építő, a meggyőződésemhez ragaszkodó legyek, aki mindent megtesz azért, hogy az “egyetlen szükséges dolgot” válassza, hogy olyan döntéseket hozzak, amelyek hosszú távon valóban számítanak.