Egy jól ismert történet egy férfiől mesél, aki naplementekor épp a tengerparton sétált, amikor a távolból feltűnt neki, hogy egy fiú, folyton lehajolt és felkapott valamit, hogy azt a vízbe dobja.
Közelebb ment, és látta, hogy a partra sodródott tengeri csillagokat dobálta vissza a vízbe. A férfi megkérdezte a fiút, hogy mit csinál.
“Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat az óceánba, különben elpusztulnak itt a parton.”
“De hiszen ezer számra borítják a partot, és a világon mindenfelé előfordul az ilyen. Ezen nem lehet segíteni.”
A fiú elmosolyodott, lehajolt, felkapott egy másik tengeri csillagot, és miközben visszadobta a tengerbe, azt válaszolta: “Ezen az egyen segítettem.”
Annyi, jóval nagyobb probléma létezik a világon, hogy fel se foghatjuk. Könnyen eluralkodhat rajtunk az érzés, hogy a káosz óceánjába dobott aprócska kövünk egyáltalán nem változtat semmin. De minden cselekedetünk, hullámhatással van a körülöttünk lévő emberek életére, és azok életére is, akikkel majd ők keresztezik az útjaikat.
A jó hír az, hogy az egész nem olyan bonyolult, mint gondolnánk. Minden egyetlen egyszerű szabályhoz vezethető vissza, a “szeretet törvényéhez”, amiben Jézus arról beszélt, hogy mindenekelőtt szeresd Istent, és bánj másokkal oly módon, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak. 1
Egy lehetetlen és nyomasztó feladatot vállal fel, aki a tettek erejét azzal próbálja mérni, hogy azok mennyi dolgot hoznak helyre a világban. Azonban, ha Jézus tanítását az egyszerű hétköznapi kifejezések mentén, egyszerre csak egy döntésre alkalmazzuk, aztán egy cselekedetre, egy beszélgetésben, hogy csak egy szeretetteljes gesztust tegyünk, akkor hirtelen már semmi sem olyan nehéz.
- Lásd. Máté evangéliuma 22:37-40; 7:12↑