Pál a Rómaiaknak írt levél 8:28. versében azt mondja, hogy Isten mindenben azoknak javára cselekszik, akik szeretik Őt, akik az Ő elhatározása szerint vannak elhívva. A Példabeszédekben azt olvassuk, hogy “Az Úr irányítja a férfi lépteit”1 Mindezek ellenére azonban, az élet bonyolult és zavaros pillanatai közepette gyakran eltűnődöm, mi lett volna, ha a dolgok csak egy kicsit is másképp alakultak volna. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak visszamehetnék, és újra csinálhatnék mindent.

Egy hasonló pillanatomban láttam először az egyik kedvenc filmemet, a Mr. Végzetet. A történet a főszereplő, Larry Burrows 35. születésnapján játszódik. Húsz évvel korábban, a középiskolai baseball-bajnoki mérkőzésen, az utolsó ütésnél Larry kiesett, amin azóta sem tudott túljutni. Most úgy tűnik, a legjobb barátján kívül mindenki elfelejtette már, hogy születésnapja van. A dolgok csak rosszabbá válnak, amikor felmondanak neki a munkahelyén, és Larry azon kapja magát, hogy gondolataiban újra a múltban jár, azt kívánva, bárcsak meg tudta volna nyerni azt a baseball meccset.

Miközben hazafelé tart, az autója is felmondja a szolgálatot. Hív egy vontatót, és míg várakozik bemegy a közeli bárba. A csapos, Mike, barátságos és szimpatikus, ráadásul mindent tud Larryről, beleértve a húsz évvel ezelőtti eseményeket is. Mike készít Larrynek egy italt, amit “Késő bánat”-nak nevez. Ez visszaviszi őt az időben, hogy újraélhesse az életét, ám ezúttal úgy, mintha megnyerte volna a játékot. Azt tapasztalja, hogy az élete minden szempontból teljesen másként alakult. A legzavaróbb az, hogy valaki mással házasodott össze, és hasonlóképpen a felesége, Ellen is. Megpróbálja “helyrehozni” a dolgokat, de ezzel végül a munkáját és az életét is veszélybe sodorja.

Szerencsére, mielőtt a legrosszabb bekövetkezhetne, újra a bárban találja magát Mike-kal. Az élete visszatér a normális kerékvágásba, és végre megbecsüli az áldásait. Hazaérve egy meglepetés születésnapi partival várják, amelyet Ellen szervezett; a főnöke váratlanul beugrik hozzá, és jobb állást ajánl neki; és a legfontosabb, hogy Larry többé nem bánja a múltat. Elhatározza, hogy ezután teljes életet fog élni, anélkül, hogy arra koncentrálna “mi lehetett volna, ha…”.

A film jól illusztrálja, hogy az élet senki számára sem egy rózsás álom. Mindannyiunknak vannak problémáink, és mindannyian tettünk már olyan dolgokat, amiket megbántunk, amiket, ha tehetnénk, újrakezdenénk, vagy teljesen meg-nem-történtté tennénk. Mindannyian megtapasztaljuk a fájdalmat, a csalódást, sőt a kudarcot is. De nem szabad engednünk, hogy ezek a dolgok megakadályozzák, hogy számot adjunk a rengeteg áldásról, ami körülvesz minket, értékelni tudjuk amink van, és haladjunk tovább a mával. Ahogy Mike mondja Larrynek: “Ez a te életed, Larry. Tanuld meg élvezni, amit kaptál.”

  1. Példabeszédek 20:24 RUF↑