Pár napja egy ismerősöm átküldött néhány találós kérdést nekem, így rá kellett jönnöm, hogy milyen ügyetlen vagyok a találós kérdések kitalálásában. Arra jutottam, hogy talán gyakorolnom kéne, így igencsak próbára tettem környezetem türelmét, miközben megpróbáltam kitalálni néhány saját feladványt is. Íme, az egyik: Mi a közös egy Walesi piknikben, egy Indonéziai jázminban és egy Fülöp-szigeteki börtönben? (Ahogy azt minden tapasztalt játékos tudja, a válasz megtalálásához idő kell, így a kérdésre még visszatérünk.)

Hogy a témánál maradjunk, gondolkodtál már azon, hogy mit gondol Isten rólad? Egyinkünk sem olyan kedves, bőkezű vagy szerető, mint szeretné. Saját önzésünk és arroganciánk miatt gyakran még saját alacsony szintünket sem ütjük meg. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy Istennek elege van véget nem érő ügyetlenkedéseinkből. Ugyanakkor a válasz ennek éppen az ellenkezője: Isten Igéje azt mondja, hogy “Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” 1

Istennek soha sem lesz elege belőlünk, mert Ő a szeretet. 2 Szereti a világot, amit teremtett, és szeret bennünket is, minden hibánk ellenére. Isten annyira szeret minket, hogy elküldte egyetlen Fiát, Jézust, hogy hozzánk hasonlóvá váljon, és megnyissa előttünk az örök életre vezető utat, ha egész egyszerűen hiszünk Benne. 3

Szolgálata során Jézus bejárta Galileát és Júdeát, Isten Igéjét tanítva, meggyógyítva a betegeket, látást adva a vakoknak és még a halottakat is feltámasztotta. Minden lehetséges módon demonstrálta Isten irántunk való szeretetét és az iránti vágyát, hogy fizikailag és lelkileg is meggyógyítson, amit ma is így tesz. Istennek természetéből adódik a szeretet és a vágy, hogy boldogságot adjon.

Szóval mi a közös a piknikben, a virágban és a börtön látogatásban? Az Activated magazin szerzői szerint ezek mind Isten szeretetének megnyilvánulásai, amit saját életükben tapasztaltak. Remélem, örömmel olvasod majd történeteiket.

  1. Jeremiás siralmai 3:23-24
  2. Lásd: 1. János 4:8
  3. Lásd: János 3:16