Amikor Pál apostol a “kegyes” életről írt, 1  amit nevezhetnénk isteni természetű életnek, felsorolt bizonyos cselekedeteket – mint például az ellenségeskedés, a viszálykodás, a féltékenység, a harag, az irigység – és azt mondta, ezek a “test cselekedetei”. Ezt követően, a Lélek gyümölcseivel folytatta levelét, “szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom; ezek ellen nincs törvény.” 2 A Lélek gyümölcse a Szentlélek munkája bennünk, ami azt eredményezi, hogy növekedjünk az isteni természetben és a Krisztushoz való hasonlatosságban.

Ebben a felsorolásban a Lélek gyümölcsének két olyan sajátosságát találjuk, amelyek kéz a kézben járnak – a kedvesség és a jóság. Ha elolvassuk, hogy mit mond a Szentírás erről a két tulajdonságról, azt találjuk, hogy mindkettő Isten természetének összetevője.

Jó és igaz az Úr. 3

Mikor azonban megjelent az üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megmentett minket – nem a mi igaz cselekedeteinkért, hanem irgalmassága miatt. 4

Isten, Jézus áldozati halálán keresztül mutatta meg nekünk, hogy Ő kedves és jó, hogy íly módon jóvátegye vétkünk eredményét, és minket is arra hivjon, hogy kedvesek és jók legyünk másokkal.

Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. 5

A kedvesség és a jóság olyan közel állnak egymáshoz, hogy a kifejezéseket gyakran felcseréljük egymással. Mind a két szó a bennünk lévő segítségnyújtás iránti aktív vágyat fejezi ki. Jerry Bridges így fogalmazott:

A kedvesség az az őszinte vágy, mely másoknak boldogságot kíván; a jóság az a bekalkulált cselekedet, amely ezt a boldogságot előremozdítja. … A jóság a tettekben megnyilvánuló kedvesség – a szavak és a cselekedetek együtt. 6

A kedvesség és a jóság nem csak azoknak jár, akiket szeretünk, hanem mindenkinek. Még azoknak is, akikre ellenfélként vagy ellenségként tekintünk, mert így mutatjuk meg Isten kedvességét. Erről beszélt Jézus, amikor így szólt: “Szeressétek ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.” 7.

Természetesen, hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább azokkal legyünk kedvesek, akiket ismerünk és akik közel állnak hozzánk, de az előző szavak szerint arra lettünk hivatva, hogy kedves és jó temperamentumot formáljunk, amely mások felé érzékenységet, cselekedeteiben szeretetet mutat.

Hívőként, a Szentlélek átformálásán keresztül új teremtmények vagyunk Krisztusban, 8 hogy Jézushoz hasonlóan jót cselekedve járjunk. Ő maga az emberiség jóléte érdekében tetteivel fejezte ki elszántságát azáltal, hogy szeretett, gondoskodott és cselekedeteivel kedvességet, jóságot és másokkal való törődést mutatott.

Nehézségek, krízisek idején sokkal nagyobb mértékben nyilvánul meg a kedvesség és a jóság. A szükség sokunkat arra indít – keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt – hogy segítő kezet nyújtsunk, ami természetesen, kedves és jó, de a Lélek gyümölcse a Bibliában még ennél is többre utal. Egy olyan átalakulásról van szó, amely a velünk született, önmagunk felé törekvő, önző emberi hajlamunkat a Szent Lélek hatására isteni természetűvé formálja, hogy hajlandóak legyünk cselekedeteinket mások szükségeinek fényében irányítani. Ez az átalakulás mély vágyat ébreszt bennünk arra, hogy Krisztust tükrözzük.

A kedvesség és a jóság nem lehet pusztán egy szórványos eset, mint valami ritka, hősies tett. Egy mindennapos jelenségnek kell lennie. A kedvesség kinyilvánítására a jó cselekedeteken keresztül az egyszerű mindennapi tevékenységekben rejlik a legtöbb lehetőség.

A Szentírás azt tanítja, hogy ne csak a saját érdekeinket nézzük, hanem másokét is. 9 Ez megköveteli, hogy harcoljunk a velünkszületett önzőségünk ellen, és cselekedeteinket céltudatosan az emberi természetünkkel ellentétes módon alakítsuk. A legtöbb cselekedetünk, amit azért teszünk, hogy Krisztushoz hasonlókká váljunk, összetűzésben van emberi természetünkkel. A Jézushoz való hasonlatosságra való törekvés a szívünkben, arra hív, hogy változzunk meg elménkben és a cselekedeteinkben; de ezeknek a változásoknak mély gyökeret kell ereszteniük a szívünkben.

Kelly Minter, az író így fogalmazott:

“Rájöttem, hogy a szív mennyire központi szerepet játszik az összes erényben. Egyszerűen nem lehet leválasztani a szívemet a tetteimről, különösen, ha Jézus tulajdonságairól van szó. Ha a szívem büszkeséggel és arroganciával van tele, nem tudok irgalmat és türelmet nyújtani az embereknek. Ha a szívemet féltékenység és harag tölti el, nem áradnak szabadon a kedvesség és a megbocsátás folyamai az életemben. Ezzel szemben, miután Isten megpuhította a szívünket, megalázott minket, és saját lelkéhez hangolta a miénket, nem leszünk képesek ellenállni a kedvesség, az öröm és a szeretet áradatának.” 10

Hogyan néz ki a kedvesség és a jóság? Megtalálhatóak beszédünkben, amikor a másokhoz intézett szavainkat szeretet és törődés fűszerezi, amikor türelmesen meghallgatunk másokat, teljes figyelmünket szentelve nekik, pedig éppen inkább mással foglalkoznánk. Felismerhetőek azokban, akik önfeláldozóak, és erőforrásaikat, idejüket vagy figyelmüket szentelik azoknak, akiknek szükségük van rá. A mások iránti őszinte érdeklődés és törődés jelei ezek. Amikor megbántanak, azt okozzák, hogy tartsd oda a másik orcádat is. Mások sértő vagy bántó megjegyzéseivel szemben pedig segítenek, hogy visszafogd a nyelved. A kedvesség és a jóság megbocsátanak és nem akarnak bosszút állni. Mind a kettő olyan szívekből származnak, amelyekben szeretet, együttérzés és irgalom lakozik.

A kedves emberek nem pletykálkodnak. Nem árulják el a bizalmat. Türelmet tanúsítanak. Nem önközpontúak. Nem lobbanékonyak és nem indulatosak. Nem feltűnősködnek, és nem keresik folyton a figyelem középpontját. Nem kicsinyesek. 11

Mi, akik Krisztushoz szeretnénk hasonlítani, azt a kihívást fogadtuk el, hogy életünket adjuk másokért. Más szóval, időt szánunk másokra, mint például házastársunkra, gyermekeinkre, szeretteinkre, hogy érezzék szeretetünket, törődésünket. Olyan egyszerű dolgokat is jelenthet, mint a mosogatás vagy a szemét kivitele, vagy amikor átvesszük a gyerekeket, játszunk velük, hogy házastársunk pihenhessen. Szintén idetartozhat, amikor azokkal cselekszünk jót, akik nem tartoznak saját családunkhoz vagy ismerőseinkhez; kedvességet mutatunk, adakozunk a rászorulóknak, és nem bánjuk, ha ez áldozatokkal is jár; vagy ha kedvesen szólunk, még akkor is, ha voltaképpen nem is úgy érezzük; és persze kedvesek lehetünk még számtalan más módon is.

A kedvesség szeretetteljes szavakat és gondoskodó tetteket jelent. Az együttérző szív tettekre váltja együttérzését és a szeretetet. Mindannyiunknak megvan a lehetősége, hogy hétköznapjaink során kedvesek legyünk. Szavakba önthetjük, tettekre fordíthatjuk, segítő kezet nyújthatunk – akár észrevétlen módon is, pusztán azzal a céllal, hogy a szeretettel egy kicsit kellemesebbé tegyük mások életét. Természetesen, időnkbe és fáradságunkba kerül mind ez, és néha anyagiakba is, de megéri az áldozatot, hiszen tetszik az Úrnak, amikor Jézus szeretetét tükrözzük mások felé.

Jézus az eljövendő ítélet napjáról szóló részben nagyon kifejezően beszél arról, hogy Isten mennyire nagyra értékeli a kedvesség és a jóság erényeit:

A Király azt fogja mondani a jobbján állóknak: “Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 12.

  1. Lásd. Galatáknak írt levél 5:19-21.↑
  2. Galatáknak írt levél 5:22-23 SZIT↑
  3. Zsoltárok könyve 25:8↑
  4. Titusznak írt levél 3:4–5 BD↑
  5. Efezusiaknak írt levél 4:32 SZIT↑
  6. Jerry Bridges, The Practice of Godliness (Colorado Springs: Navpress, 2010), 215.↑
  7. Lukács evangéliuma 6:35 SZIT↑
  8. lásd. Korintusiaknak írt II. levél 5:17.↑
  9. Filippieknek írt levél 2:4↑
  10. Kelly Minter, The Fitting Room (Colorado Springs: David C. Cook, 2011), 139.↑
  11. Ibid., 137.↑
  12. Máté evangéliuma 25:34-40 SZIT↑