2010 februárjában földrengés és szökőár sújtotta Constitución városát Chilében. Tíz hónap telt el a tragédia óta a következő karácsonyig, amikor úgy gondoltuk néhány barátommal, hogy segélydobozokat viszünk annak a rengeteg családnak, akik még mindig ideiglenes táborokban éltek. Az egyik önkéntesünk, Margarita, karácsonyi díszeket gyűjtött az munkahelyén, úgyhogy minden dobozba tettünk belőlük néhányat az adományok mellé egy karácsonyi Activated magazinnal és egy karácsonyi CD-vel együtt. Margarita egy kollégája azonban egy karácsonyfát hozott, s bár nem tudtuk pontosan, mit fogunk vele csinálni, mégis magunkkal vittünk.

Míg néhányan összehívtuk a gyerekeket egy karácsonyi műsorra, addig a másik csapat végiglátogatta a tábor különböző kunyhóit. Belépve az egyik családhoz, egy hölgy könnyek között fogadta két önkéntesünket. Szinte mindenük odaveszett a szökőárban, a megmaradt értékeiket pedig egy akkoriban történt rablás során veszítették el. Az asszony elmesélte, hogy kisfia, látva amint minden család karácsonyfát állít, folyton azt kérdezte, mikor vensznek ők is egyet. Csak erről tudott beszélni.

Az önkéntesek csak annyit mondtak, majd meglátják, mit tehetnek, aztán olyan izgatottan rohantak vissza a furgonhoz, hogy egy szemlélődő azt hihette volna, hogy nyertek a lottón. “Megtaláltuk a tökéletes családot a karácsonyfához!” – kiabálták.

El is vitték azt a családnak, ami hamarosan már felöltöztetve díszelgett az egyszobás kunyhóban. Az anyuka öröm könnyek között nézte fia valóra vált kívánságát.

Amikor a kisfiú és a húga hazaértek a karácsonyi programról, édesanyjuk becsukatta a szemüket, mielőtt bevezette őket a házba. A kisfiú mikor kinyitotta a szemét örömében felsikoltott, mi pedig tudtuk, hogy Isten vezetett minket ehhez a családhoz.

Hónapokkal később egy másik önkéntes ugyanebben a táborban találkozott egy nővel, aki elmesélte, hogy egy ponton már annyira elkeseredett, hogy úgy érezte, nem tud továbbmenni. Ekkor a semmiből megjelent néhány ember az ajtaja előtt egy karácsonyfával, amire a fia annyira vágyott. Ez volt az a nap, amikor elhatározta, hogy nem adja fel.