1955-ben születettem, csupán tíz évvel a II. Világháború befejezését követően, amikor a háború miatt a világot sújtó nehézségek még frissen éltek az emberek emlékezetében. Nagyapám sokat mesélt az éhezésről, a kimerültségről, az életért való küzdelemről és a fagyos téli hónapokról.

A mi városunk Németország ipari régiójában volt és abban az időben mindent állandóan finom, szürkésbarna por lepett a közelben működő acélművek miatt. Tavasszal a friss zöld hajtások és az új fű rövid idő alatt bebarnult, mint ahogy a friss hó is hamar színt váltott a téli napokon, mintha a hótakaró egy nap alatt elnyűtté vált volna.

December első vasárnapján családunk a lakás aprócska konyhájában gyűlt össze az asztal körül. Édesanyám, Petra, a nővérem és jómagam meggyújtottuk az advent első gyertyáját az adventi koszorún és elénekeltünk néhány karácsonyi éneket, miközben gondolataink a poros városi látványtól a három tevén utazó bölcs titokzatos világába repültek. Minden héten meggyújtottunk egy gyertyát és a szívünket öröm és béke töltötte meg, ahogy a megváltóra váró istálló története megelevenedett előttünk.

Aztán elérkezett a várva várt karácsonyi sütés-főzés ideje is. Számunkra azért is különleges volt, mert abban az időben a vaj, a mogyorófélék és a tojás hiánycikkek voltak, a csokoládéról nem is beszélve.

A frissen elkészült sütemények illatával a levegőben gondosan elcsomagoltunk minden adagot egy-egy bádogdobozba.

Karácsony reggelén megnéztük a fát, amit szüleink előző este feldíszítettek. Csendben beléptünk a nappaliba, miközben édesapánk meggyújtotta a gyertyákat egy hosszú gyufaszállal.

Mekkora öröm volt a süteményekkel, mogyoróval, csokoládéval, naranccsal, almákkal és kötött babaruhákkal telerakott karácsonyi harisnyák felfedezése. Kaptunk új zsírkrétákat, színezőket, sapkát, sálat és meleg kesztyűt is.

Az egyszerű örömök és sajátkészítésű ajándékok napjait éltük. Ezek az emlékek segítenek észben tartani, hogy mindig az igaz értékeket keressem az életben. Az emberi tényezőt. Azokat a dolgokat, amik sokáig megmaradnak, különösen a mai felgyorsult világban, amit egyre inkább a műszaki cikkek és érintőkijelzők uralnak. Arra is emlékeztetnek, hogy figyeljek mások szükségleteire, és ne felejtsek el szeretni és megosztani, amim van. Ez teszi ezt az évszakot igazán felejthetetlenné. Tegyük meg a részünket, hogy gyerekeink és a körülöttünk lévők számára is az legyen!