Máté és Lukács evangéliumában, Jézus története a születésével kezdődik. Az Ószövetség megjövendölte eljövetelét, konkrét ígéreteket adott, és pontos információkat közölt a Megváltóról, míg az evangéliumokban, a Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról szóló beszámolókban megtaláljuk ezeknek a jóslatoknak a beteljesedését, amely a világ számára megváltást hozott.
Máté és Lukács más-más szempontokon keresztül más-más eseményeket mutatnak be, ugyanakkor nagyrészt ugyanazt a területet érintik, és ugyanazokat a lényeges pontokat fedik le. Máté beszámolója Józsefre és az ő szerepére összpontosít, míg Lukács Mária szemszögéből meséli el a történetet.
Máté egy “igaz” emberként jellemzi Józsefet, vagyis úgy beszél róla, hogy ő egy Isten törvényeit betartó zsidó volt. Eljegyzett egy Mária nevű fiatal nőt, aki “mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.” 1 Az első századi Palesztinában az eljegyzés egy olyan időszakot jelentett, amikor Mária már József feleségének számított, bár még nem kezdtek el együtt élni. Ebben az időszakban esett teherbe Mária.
Lukács evangéliuma szerint Gábriel angyal elmondta Máriának, hogy kegyelmet talált Isten előtt:
És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! … Mert kegyelmet találtál Istennél. Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd … és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 2.
Jézus fogantatása egy páratlan eset a történelem során. Mária egyedül Isten teremtő cselekedetének köszönhetően esik teherbe. Nem tudjuk meg, pontosan hogyan is történt, ahogy azt sem, hogyan teremtette Isten a világot. Csak annyit tudunk, hogy Isten szólt és ezzel teremtett.
Mária beleegyezését adja, amikor azt mondja: “Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” 3 Fulton Sheen gyönyörűen így foglalja össze a történteket:
Az Angyali Üdvözletként ismert igerészlet, valójában nem másról szól, mint hogy Isten egy teremtményének a szabad beleegyezését kérte, hogy segítségével eggyé válhasson az emberiséggel. … Más szóval, megkért egy nőt, aki az emberiséget képviselte, hogy szabadon adjon neki emberi természetet.4].
Az angyal jelet ad Máriának, hogy biztosítsa róla, hogy ezek a dolgok meg fognak történni: elmondja neki, hogy idős rokona, Erzsébet is fogant egy fiút. “Útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába”, hogy meglátogassa Erzsébetet, akiről Gábriel elmondta, hogy szintén csodával határos módon fogant fiút, hiszen már túl volt a szülőképes koron.5 Mária körülbelül három hónapig Erzsébetnél marad, s azután hazatér Názáretbe.
Visszatérve szembesül a nyilvánvaló problémával, hogy három hónapos terhes, és József tudja, hogy nem ő az apa. Csak elképzelni tudjuk mit érezhetett József – a gyötrelmet, a fájdalmat, a szomorúságot, az árulást és a haragot – amikor “ezt végig gondolta magában.”6
Ha József megvádolta volna Máriát, hogy házasságtörést követett el, a mózesi törvény szerint halálra lehetett volna kövezni.7 József azonban “nem akarta őt szégyenbe hozni, (ezért) elhatározta, hogy titokban elbocsátja.”8
Képtelenség lett volna teljesen titokban elválni, hiszen a válási okiratot két tanú jelenlétében kellett átadni. Bármit is mondott volna József, mindenki ugyanarra a következtetésre jutott volna, hogy a valódi ok a házasságtörés volt. Azzal, hogy József elhatározta, hogy csendben elválik, Máté azt hangsúlyozta ki, hogy József nem akarta nyilvánosan megvádolni Máriát. József számára, aki igaz emberként betartotta Isten törvényeit, helyes lett volna elválni Máriától, de kegyes volt részéről, hogy a döntést nem házasságtöréssel indokolta volna.
„Amikor azonban ezt végig gondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” „József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.9
A válás gondolatát teljesen eltörli az álomban kapott üzenet. Az angyal közli vele, hogy a gyermek a Szentlélektől származik, ezért nem kell attól tartania, hogy a házasságkötéssel megszegi Isten törvényét, hiszen nem történt házasságtörés. József pedig teljesíti a házasság második lépését azzal, hogy feleségeként otthonába veszi Máriát, és felelősséget vállalva érte törvényes apja lesz a születendő gyermeknek.
Néhány hónappal az után, hogy Mária visszatért Erzsébettől, Mária és József Betlehembe indultak. A történet szerint azért, mert Augustus császár népszámlálást rendelt el, és a zsidó szokások megkövetelték, hogy József Betlehembe, ősei otthonába utazzon, mivel Dávid király házából és vérvonalából származott.
Lukács leírja, hogy József a Galilea tartományban lévő Názáretből a Jeruzsálemtől hat mérföldre fekvő júdeai Betlehembe ment, hogy feliratkozzon, és Mária elkísérte őt. “És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” 10
Betlehem körül, a mezőkön pásztorok vigyáztak a juhaikra.
“És az Úr angyala megjelent nekik, körül ragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 11
Ez alkalommal már harmadszor jelent meg egy angyal, hogy tudassa, Isten hogyan hozza Jézust a világra. Először Máriának, utána Józsefnek, most pedig a pásztoroknak szólt. Az Úristen dicsősége sugárzó fény formájában ragyogta körül a pásztorokat.
“Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” 12.
Jézus körülbelül egy hónapos volt, amikor József és Mária találkozott Simeonnal a templomban ahova épp áldozatot vittek. Simeon “igaz és kegyes ember volt”, aki izgatottan várta a Messiás érkezését. “Amikor a gyermek Jézust bevitték szülei a templomba, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor ő karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: …. meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.” 13 József és Mária döbbenten ámuldoztak azon, amit Simeon a Fiúkról mondott. 14
Jézus születésének történetéből más részleteket tudhatunk meg Mátétól. Ilyen például a bölcsek látogatása: “A napkeleti bölcsek Jeruzsálembe jöttek, és ezt mondták: Hol van az, aki a zsidók királyának született? Mert láttuk az ő csillagát keleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” 15
Nem tudjuk pontosan, honnan jöttek a bölcsek, de a legfontosabb tény az, hogy nem Izrael területéről. Máté szemléltetni akarta, hogy Isten új dolgot cselekszik, s ezért kiemeli, hogy Isten Fiának világossága már a születésekor vonzotta a pogányokat.
Amikor a bölcsek Betlehembe érkeztek, “bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” [Máté evangéliuma 2:11 RUF] A történet sehol nem említi, hány bölcs érkezett, bár a felsorolt három ajándék alapján a hagyomány úgy tartja, hárman voltak.
Ahogy a történet végéhez közeledünk, láthatjuk, hogyan kezdtek beteljesedni Isten ígéretei, miszerint Messiást küld az emberiség megváltásáért. Mivel az ígéretek erre világra szóltak, Isten úgy döntött, hogy belép e világ idővonalába és fizikai valójába. Két hűséges hívő gondjaira bízta Fiát, beteljesítette az ószövetségi próféciákat az eljövendő Megváltóról, és felállította a színteret, ahol az ígért megváltás megtörténhet.
Az emberi történelem legjelentősebb eseménye, hogy Isten beköltözött a világba és teremtményei között élt, hogy Fiának halála és feltámadása által kibékítse az emberiséget önmagával. Az evangéliumok elmondják, hogy Jézus élete a születésétől a haláláig, és még azon túl is, hogyan teljesíti be Isten szavait – hogyan mutatja meg az emberiség iránti hatalmas szeretetét, és hogyan teszi lehetővé számunkra, hogy gyermekeivé váljunk.
- Máté evangéliuma 1:18↑
- Lukács evangéliuma 1:28, 30-35 RUF↑
- Lukács evangéliuma 1:38 RUF↑
- Fulton J. Sheen, Life of Christ (New York: Doubleday, 1958), 9-10↑
- lásd Lukács evangéliuma 1:39. RUF↑
- Máté evangéliuma 1:20 RUF↑
- Lásd Mózes V. könyve 22:20-21.↑
- Máté evangéliuma 1:19 RUF↑
- Máté evangéliuma 1:20-21, 24-25 RUF↑
- Lukács evangéliuma 2:6-7 RUF↑
- Lukács evangéliuma 2:9-12 RUF↑
- Lukács evangéliuma 2:13-14 RUF↑
- Lukács evangéliuma 2:25, 27-28, 30-32 RUF↑
- Lásd Lukács evangéliuma 2:33.↑
- Máté evangéliuma 2:1-2↑